vbali blogja

A mai napon – tekintettel a hosszú hétvégére – megismételtük a múltkori túraútvonalat Felsőtárkányban a Barát-réti tanösvényen. A korábbiaknak megfelelően egy kis bumerángozással ütöttük el az időt. Most édesanyám is velünk tartott így öten indultunk útnak: a nővérem és a kisfia, édesanyám, Anita és jómagam. Ez alkalommal sikerült a bumerángot úgy beküldeni egy tüskés bokorba, hogy szinte esélyünk sem volt azt kivadászni onnan, de szerencsére az unokaöcsémnek Norbinak, halált megvető bátorsággal, a fején a melegítőjével, térden csúszva sikerült elérnie a bumerángot és kiszabadítania a bokor fogságából. Szegénynek össze-vissza szurkálta a kezét a bozót.

Valami csoda folytán ma nem felejtettük itthon a fényképezőgépet – sőt kettő is volt nálunk – így sikerült egy pár képet ellőni, kárpótolva magunkat a múltkori esetért, amikor csak mobiltelefonnal tudtunk képeket készíteni. Felbuzdulva az elkészült képek beimportálásán az iPhotoba, felpattintottam egy WPG2 plugint a blogra, valamint az iPhotoToGallery plugint az iPhotoba. A végeredmény a fenti képre kattintva tekinthető meg!

Tegnap kirándulást szerveztünk, kihasználva a 4 napos hosszú hétvégét. Reggel 9 óra magasságában sikerült kimásznom az ágyból, majd megbeszéltük tesómékkal, hogy célba vesszük Felsőtárkányt, az ott lévő tavat majd túrázunk egyet az erőben. Így is tettünk és fél 11 magasságában érkeztünk meg a tóhoz. Nem sokat tétováztunk, bevetettük magunkat az erdőbe és elindultunk egy véletlenszerűen választott túristautvonalat követve. Mint később kiderült ez a Barát-réti Tanösvény volt, melynek kb. a felét tettük meg, amikoris elérkeztünk egy hatalmas tisztáshoz.

Itt aztán letáboroztunk és unokaöcsém, Norbi bumerángjával kezdtünk el dobálózni. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy életemben először sikerült úgy eldobnom a bumerángot, hogy az vissza is jöjjön Azt hiszem ráéreztem a technikájára és sikerült reprodukálnom a bumeráng visszahívását .

Útközben persze egy csomót röhögtünk, például mikor Norbi az állomást jelző táblánál mondta, hogy a "Bárány-völgyhöz érkeztünk" (a táblán az állt, hogy Barát-völgy). Vagy amikor unokatesóm hívott telefonon ér kérdezte, hogy merre vagyunk erre a többiek – látva tanácstalanságomat – súgtak, hogy "a tanösvényen" amit én úgy értettem, hogy a Havasréten és mondtam is neki, hogy "most jövünk a Havasrétről"!

Nagyon jól éreztük magunkat és el is terveztük, hogy ez most csak egy bemelegítő túra volt és lesz folytatása. Tervben van az Eged "megmászása", valamint a Barát-réti Tanösvényen is jó lenne végigmenni, de mivel most teljesen céltalanul indultunk el így azt sem tudtuk, hogy milyen hosszú lenne a túraútvonal és azt sem, hogy hova lyukadnánk ki. Így biztos, hogy legközelebb már célirányosabban fogunk elindulni!

Sajnos szokásunkhoz híven fényképezőgépet elfelejtettünk vinni így kénytelenek voltunk a nálunk lévő mobiltelefonokat használni az események megörökítésére.