Jó ideje Zend Frameworkkel gyártom a “kontentot” és az elmúlt két év tapasztalatából azt a fájdalmas konzekvenciát kellett levonnom, hogy a Zend MVC-jének modell rétegével kínkeserves meló egy korrekt Domain Modell leprogramozása, a modell változásainak követése és karbantartása. Amikor a feladat szükségessé teszi egy komolyabb adatbázis-struktúra kezelését akkor a Zend_Db időről-időre csődöt mond. Hiába próbáltam hosszú időn keresztül elkészíteni a tökéletes adatbázis absztrakciós réteget, sajnos sosem jártam igazi sikerrel. Kipróbáltam mások elképzeléseit is (Model Infrastructure, Domain Model Programming With the Zend Framework) de hosszabb távon, az igények növekedésével ezek a megvalósítások mindig zsákutcának bizonyultak. Nem arról van szó, hogy a Zend modell rétege nem működne, sőt egyszerű modellek esetén nagyon kényelmes és gyors is. Arról van szó, hogy egy megfelelően bonyolult domain modell karbantartása indokolatlanul sok feladatot hárít a fejlesztőre, így sokszor a napi maintenance munka nagy része azzal megy el, hogy az alkalmazás működésében vagy az adatmodellben bekövetkezett változások miatt az domain modellt kell püfölni. Egy agilis fejlesztési folyamat során ez sajnos nem megengedhető, túlzottan sok időt és energiát emészt fel.
A legutóbbi nagyobb projekt során az egyik kolléga hívta fel a figyelmet arra, hogy a jelenlegi – Zend_Db-vel készült – modell struktúra enyhén szólva is kurva bonyolult és átláthatatlan. Mivel napi szinten benne voltam a modell karbantartásában és fejlesztésében ez szinte fel sem tűnt, de amikor bármi miatt módosítani kellett az egy rémálom volt. A javításról nem is beszélve. Eldöntöttük, hogy ideje nyugdíjazni a Zend_Db-t a projekt keretein belül és alternatíva után kezdtem kutakodni. Így került képbe a Doctrine, amit már jó ideje figyelemmel kísértem és konkrét tapasztalataim is voltak vele, de Zend Framework integrációval még sosem próbálkoztam. Találtam egy remek bejegyzést Eric Leclerc blogján Doctrine 1.2 is Zend Framework friendly címmel, valamint a zendcasts.com-on (Podcast) található egy screencast sorozat is a témában:
A Doctrine egy object relational mapper (meg sem próbálkozok a fordításával) amely tulajdonképp az adatbázis absztrakciós réteg tetején ül és integrálódik az OOP-s környezetbe. A parancssori interfész segítségével képes adatbázis sémákból php modelleket generálni (és vica versa), tesztadatok betöltésére vagy akár unit tesztelésre is. Szóval tényleg nagyon erős kis eszköz, igazán szerethető. A Symfony projekt is ezt használja például alapértelmezett ORM-ként a Propel mellett. Ami pedig a legszebb, hogy nagyon gyorsan megtanulható és üzembe állítható. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az imént említett projekt, ahol a Zend_Db alapú modellek elkészítése több hétig tartott, a Doctrine migráció pedig mindösszesen egyetlen napig (bár az is igaz, hogy egy meglehetősen hosszú nap volt).
Lássuk, hogyan is történik ez integrálás a gyakorlatban. A standard Zend projekt fában a képen látható mappaszerkezetet kell létrehozni. A Doctrine projekt honlapjáról letöltött csomag lib könyvtárából másoljuk be a komplett Doctrine és vendor foldereket a projektünk library könyvtárába a Zend mellé valamint a doctrine.php-t szintén a library folderbe. Ezt követően az application.ini-ben kell némi konfigurációt elvégezni:
autoloadernamespaces[] = "Doctrine_" doctrine.connection_string = "mysql://user:password@mysqlhost/dbname" doctrine.data_fixtures_path = APPLICATION_PATH "/../doctrine/data/fixtures" doctrine.models_path = APPLICATION_PATH "/models" doctrine.migrations_path = APPLICATION_PATH "/../doctrine/migrations" doctrine.sql_path = APPLICATION_PATH "/../doctrine/data/sql" doctrine.yaml_schema_path = APPLICATION_PATH "/../doctrine/schema" doctrine.generate_models_options.pearStyle = true doctrine.generate_models_options.generateTableClasses = false doctrine.generate_models_options.generateBaseClasses = true doctrine.generate_models_options.baseClassesDirectory = null doctrine.generate_models_options.classPrefixFiles = false doctrine.generate_models_options.classPrefix = 'Model_' doctrine.generate_models_options.baseClassPrefix = 'Base_'
Majd a Bootstrap.php-ban kell a Doctrine-hez kapcsolódó initet elkészíteni, hogy az alkalmazás szintjén müködjön:
public function _initDoctrine() { require_once 'Doctrine.php'; $autoloader = Zend_Loader_Autoloader::getInstance(); $autoloader->registerNamespace('sfYaml')->pushAutoloader(array('Doctrine', 'autoload'), 'sfYaml'); $doctrineConfig = $this->getOption('doctrine'); $manager = Doctrine_Manager::getInstance(); $conn = $manager->openConnection($doctrineConfig['connection_string']); $conn->setCharset('utf8'); return $manager; }
Az application/cli_bootstrap.php-ba a következő kerül:
<?php // Define path to application directory defined('APPLICATION_PATH') || define('APPLICATION_PATH', dirname(__FILE__)); // Define application environment defined('APPLICATION_ENV') || define('APPLICATION_ENV', (getenv('APPLICATION_ENV') ? getenv('APPLICATION_ENV') : 'production')); set_include_path(implode(PATH_SEPARATOR, array( realpath(APPLICATION_PATH . '/../library'), get_include_path(), ))); /** Zend_Application */ require_once 'Zend/Application.php'; // Create application, bootstrap, and run $application = new Zend_Application( APPLICATION_ENV, APPLICATION_PATH . '/configs/application.ini' );
Készíteni kell a projekt mappában egy scripts/doctrine-cli állományt a következő tartalommal:
#!/usr/bin/env php <?php define('APPLICATION_ENV', 'development'); require realpath(dirname(__FILE__) . '/../application/cli_bootstrap.php'); $application->getBootstrap()->bootstrap('doctrine'); $options = $application->getOption('doctrine'); $cli = new Doctrine_Cli($options); $cli->run($_SERVER['argv']);
Majd futtathatóvá kell tenni. Ez lesz a parancssori interfész amelyen keresztül utasításokat lehet adni az ORM-nek. Ezzel a Doctrine teljesen beágyazódik a Zend Frameworkbe és a projekt honlapján lévő dokumentációk alapján már lehet is gyártani a szebbnél szebb modelleket és tolni a kódból a DQL-t 
