Posts Tagged: mac

2010
24
aug

Egy frissítést várok még


Az elmúlt időszakban volt egy pár szoftver amelynek a frissítését, megjelenését nagyon vártam, a legtöbb esetben ez meg is oldódott. Volt ami időközben megjelent és volt ahol alternatívára váltottam.

Desktopon egy ideje a Cha-Chinget használtam a pénzügyek nyilvántartására. Ügyes kis szoftver a legszebb felhasználói felülettel a kategóriában, de nagyon-nagyon bugos volt. Ha jól emlékszem tavaly év végén jelent meg hozzá az utolsó frissítés ami javított is néhány hibát, de összességében továbbra is csak egy bughalom maradt az egész. Gyakran kézzel kellett módosítanom az adatbázisában, annyira el tudta szúrni a dolgokat. Volt hozzá iPhone kliens is ami többnyire hiba nélkül működött, de mikor szinkronizáltam az asztali verzióval olyankor furcsa dolgokat tudott művelni. Érezhető volt, hogy nem lesz komoly folytatása a szoftvernek, mert a várt frissítések sorra elmaradtak (igaz egy bugreportom nyomán egy számomra kritikus hibát még javítottak). Alternatíva után kezdtem kutakodni, de sokáig nem találtam igazán kedvemre valót. Sok esetben az iPhone kliens hiánya tántorított el, sokszor pedig túl bonyolult kezelésű programokat találtam, amire nem volt szükségem. Végül ráeszméltem, hogy az iPhone kliens nem nélkülözhetetlen számomra, végül csak a desktop verziókra fókuszáltam. Így találtam rá a MoneyWellre. Hamar sikerült hozzászoknom és megfelelően beállítgatnom a programot így Cha-Chinget nyugdíjba küldtem, csakúgy mint a fejlesztő, mert a program a legjobb tudomásom szerint meg is szűnt. Közben megjelent a MoneyWell iPhone kliense is, ami ugyanolyan jól sikerült mint az asztali verzió, nagyon elégedett vagyok a váltással.

Tennivalóim nyilvántartását a Things látta el hosszú időn keresztül. Egyetlen komoly hátránya a cloud-sync hiánya, amit már nagyon régóta vártam és minden Things felhasználó ezt követeli a fórumokon. Állítólag hamarosan érkezik ez a feature, de én meguntam az egy éve tartó várakozást és OmniFocusra váltottam, amiről már be is számoltam itt a blog hasábjain.

A Reeder for iPad-ről is írtam már, mikor még nem jelent meg az App Store-ban. Azóta persze elérhető a szoftver és nyugodtan merem állítani, hogy a legjobb RSS olvasó ami ma elérhető az eszközre. A fejlesztő pedig már szivárogtatott Twitteren, hogy érkezik a desktop verzió is. Ha az is olyan jól sikerül mint az iPhone/iPad verziók akkor tuti, hogy lecserélem a NetNewsWire-t.

A végére hagytam a kedvencemet, az egyedüli programot aminek nem érkezett még meg a frissítése, alternatívája pedig nem létezik, ez a TextMate. Mióta Mac-re váltottam azóta használom a TextMate-et, a legjobb editort ami elérhető a piacon. Kicsi, gyors, pluginezhető és témázható (itt a kedvenc témám, amit a Doctrine projekt honlapján lévő példakódok inspiráltak, és mellesleg magamnak csináltam) és a Project+ kiegészítővel már majdnem mindent tud ami szükséges. Nagyon időszerű lenne már a TextMate2 megjelenése amiről – azon kívül, hogy teljesen újra lett írva az egész – nem sokat lehet tudni, és leginkább a megjelenését fedi homály. Már arról is terjengtek kósza hírek, hogy nem érdemes várni rá, soha nem fog megjelenni, de erre a hivatalos oldalon mindig rácáfolnak, csak a megjelenést nem teszik konkréttá. Persze a próbáltam alternatívát keresni (BBEdit, Eclipse, Zend Studio) de egyikkel sem tudtam igazán produktív lenni, a TextMate benne van a kezeimben. Nagyon várom a 2-es verzió megjelenését és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a rengeteg feature requestből mi kerül megvalósításra.

2010
17
aug

Tökéletes GTD megoldás


Mikor elkezdtem alkalmazni a GTD-t a mindennapi teendőim rendszerezésére, akkor még nem volt túlzottan nagy a programkínálat. Csak két versenyző jöhetett igazán számításba, a Things és az OmniFocus. Hamar kiderült számomra, hogy az OmniFocus egy igazi, hardcore GTD rendszer amely 100%-ban illeszkedik a David Allen féle metodikába. Kezdő GTD harcosként kicsit túlkomplikáltnak és túlmisztifikáltnak hatott rám a szoftver, nem igazán tudtam rendeltetésszerűen használni, leginkább csak kínlódtam vele. Üde színfolt volt a Things megjelenése, amely nagyon megkönnyítette számomra a dolgok rendszerezését, a letisztult, mérnöki módon megtervezett felület pedig elvarázsolt. Egymás mellé rakva a két programot szembetűnő a különbség. Az OmniFocus egy régi szabású, old-school Mac-es programként hat, a Things ezzel szemben gyönyörű, ízléses ruhában tetszeleg. Nem utolsó sorban van némi árkülönbség is a két termék között. A Things-hez 50 dollárért lehet hozzájutni, míg az OmniFocus 80 dollárt kóstál.

A fentieket figyelembe véve és mindkét szoftvert kipróbálva végül a Things mellett tettem le a voksomat és használtam boldogan az elmúlt években. Időközben megjelentek az iPhone kliensek is, remek kiegészítőként a Mac-es megoldás mellé. Mindig “zsebben tarthatóak” a feladatok, bárhol is járok a telefonom mindig nálam van. Persze olyankor is jól jön az iPhone kliens, mikor nem akarom bekapcsolni a számítógépet. Reggel csak rábökök a telefonomon a Things ikonjára és már látom is a napi teendőimet. Ha úton vagyok és jön valami input, csak megnyitom az appot is bepüfölöm az Inboxba a tennivalót. Szuper jó kis rendszer ez, bár megvan a maga rákfenéje.

Sosem sikerült egy igazán jól használható struktúrát kialakítanom Thingsben a dolgok rendszerezésére. Vagy túl sok, vagy irreleváns címkéket akasztok a feladatokra, ami később megnehezíti az áttekintést. A címkézéses megoldás sosem nyerte el a tetszésemet, nem tudtam hatékonyan alkalmazni. A másik nagyon kritikus hiányosság, hogy a Things jelenleg csak wifi hálózaton keresztül képes a szinkronizációra, így mindig észben kell tartani, hogy a rendszerezést követően össze kell majd szinkronizálni a klienseket. Az iPad verzió megjelenésével – amely az első alkalmazás volt amit megvásároltam az iPadre – tovább növekedett a kliensek száma, ezzel növelve a szinkronizálandó kliensek számát. Nincs annál idegesítőbb, mikor vasárnap este hátradőlök a kanapén, ölbe veszem az iPad-et, hogy megnézzem mi várható hétfőre, majd kiderül, hogy már napok óta nem cseréltem adatot a Things gazdával, így teljesen elavult információk jelennek meg az eszközön.

Lehet tudni, hogy gőzerővel dolgoznak az OTA (Over The Air) adatcserélő megoldáson a CulturedCode főhadiszállásán (Server component in private beta. Intensive work on client integration.), de meguntam a várakozást, ezért elkezdtem alternatíva után kutakodni. Épp ekkor jelent meg az App Store-ban az OmniFocus iPad verziója, amely a képernyőképek alapján nagyon megnyerő lett és a leírásban megtalálható, hogy támogatja az OTA szinkronizációt is. Úgy döntöttem, hogy letöltöm a szoftver Mac-es, 14 napos próbaverzióját és majd annak alapján meglátom, hogy érdemes-e foglalkozni vele.

Az elmúlt 2 évben, mióta nem láttam az OmniFocust nem túl sokat változott a program felülete, de szerencsére nem ez volt az elsődleges szempont a választásban. Átmigráltam a folyamatban lévő, aktuális feladatlistáimat Thingsből, majd használatba vettem a programot. Gyorsan hozzászoktam a kicsit furcsa billentyűparancsokhoz is és sikerült mindent a szájízemnek megfelelően beállítani. Kicsit meglepődtem, hogy mennyire kézre áll minden és ami korábban bonyolultnak tűnt az most mennyire praktikus és hasznos. Minden feladatot egy projekthez és egy kontextushoz lehet hozzárendelni. Ha a kontextusok listáját sikerül megfelelően kialakítani akkor gyerekjáték a feladatok rendezése. Nagyon tetszik, hogy ezeket fa struktúrában is ki lehet alakítani így az egyes kontextusokat tovább lehet bontani. Nekem például a legtöbb feladatom számítógéphez kötődik, így egy sima Computer kontextus nem teszi túl átláthatóvá a tennivalóimat. Ha viszont ezt tovább bontom E-mail, Szerver, Internet, Blog stb. kategóriákra akkor sokkal jobban tudom rendszerezni a feladatokat, mégis egy fő kontextus alá vannak besorolva, ahogy annak lennie kell. Ugyanez igaz a projektekre is, melyeket folderekbe lehet csoportosítani, így teljesen külön tudom kezelni a munkával kapcsolatos illetve a szabadidős dolgaimat. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a projekteken belül lehet létrehozni csoportokat (Action Group) is, amelyek szintén fa struktúrába rendeződnek. Ez számomra olyankor hasznos, ha egy feladat elvégzése több lépésből áll, de ezeket valami oknál fogva nem akarom külön projektbe szervezni. Arról már nem is beszélek, hogy a tennivalókhoz mindenféle jóság beállítható, úgy mint kezdés ideje, határidő, következő áttekintés időpontja, becsült idő, státusz, típus, ismétlődés, minden ami csak kell. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a szűrők segítségével saját nézeteket lehet kialakítani és azokat el lehet menteni perspektívaként, egyből erekció alakulhat ki.

Egy hét elég is volt arra, hogy megbizonyosodjak róla mennyire megfelelő számomra az OmniFocus. Megvásároltam a desktop verziót, valamint kiegészítőként az iPhone és iPad alkalmazásokat is. Beállítottam, hogy WebDAV-on keresztül szinkronizálja az adatokat és láss csodát, minden tökéletesen működik. Gyakran előfordul, hogy hétvégén be sem kapcsolom a laptopot, mert az iPad-en mindent kényelmesen, gyorsan el tudok intézni és szívesen is használom, ezért nagy öröm, hogy az OmniFocus tábla verziója tökéletes élményt nyújt. Másokkal ellentétben, nem az iPhone klienst alakították át a nagyobb kijelzőre optimalizálva, hanem egy teljesen új programot készítettek.

Itt található az egyik legjobb OmniFocus feature, az előrejelzés, amely úgy működik mint a naptár heti nézete. Az elkövetkező – majd az azt követő – 7 nap határidős eseményeit mutatja napokra lebontva. Gyönyörűen lehet vele tervezni és áttekinteni, remélem a desktop verzió is hamarosan megkapja ezt a tulajdonságot.

Bár az OmniFocus programcsomag nem tartozik a legolcsóbbak közé, de megéri az árát. Látszik a fejlesztése mögött meghúzódó következetesség és folyamatosság, melynek révén egyre tökéletesebbé válik.

2010
30
máj

Hackintosh telepítés retail DVD-ről


Majdnem 2 éve fordult elő utoljára, hogy hackintosh telepítéssel foglalkoztam. (Akinek esetleg új a kifejezés, a hackintosh MacOS rendszerrel telepített PC-t jelent.) Rendszerint a kíváncsiság vezérel amikor ilyen hekkeléshez folyamodok, most sem történt ez másként.

Már magam sem emlékszem, hogy hogyan futottam bele ebbe az iBootról és MultiBeast-ről szóló leírásba, de egyből felkeltette az éreklődésemet. Ami nagyon megtetszett benne, hogy a leírás azt ígéri, hogy módosítás nélküli, gyári MacOS X 10.6-ot tudunk telepíteni hagyományos PC-re. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a PC nagyjából hasonlítson egy átlag Mac-hez a hardverek tekintetében. Szerencsére épp kéznél volt egy Core2-es processzorral szerelt gép, normális alaplappal és kellő mennyiségű RAM, így rászántam magam, hogy kiprobálom a fenti bejegyzésben leírtakat.

Nem szeretném bő lére ereszteni, inkább csak a lényegi tapasztalataimat szeretném megosztani a telepítésről. Egy dologgal fűszereztem meg a folyamatot az eredeti íráshoz képest, a telepítés cél meghajtójának egy szoftveres RAID tömböt álmodtam meg. Lássuk a konkrét tapasztalatokat.

A letöltött iBoot image-et ki kell vésni egy CD-re, majd arról kell bebootolni a gépet. Pár másodpercen belül megjelenik az OS választó képernyő. Ekkor érkezett el annak az ideje, hogy az iBoot CD-t Snow Leopard DVD-re cseréljük, majd az F5 megnyomásával frissítsük a listát és elindítsuk az OS X telepítőjét. Itt szeretném megjegyezni, hogy Apple géppel szállított telepítő koronggal előfordulhat, hogy nem indul el a folyamat és arra panaszkodik, hogy a gép inkompatibilis ez adott MacOS X verzióval (Mac OS cannot be installed on this computer). Ez azért fordulhat elő, mert az Apple gépekhez mellékelt DVD-k tartalmaznak egy ellenőrző szöveget, hogy mely gépekkel kompatibilisek, amelyben értelemszerűen a hackintosh nem szerepel. Ezt DVD hekkeléssel lehet orvosolni (erre nem kívánok kitérni a bejegyzésemben, de a google remek kiindulási alap a probléma elhárításához). Praktikusabb és tisztább dolog elfáradni a legközelebbi Apple kereskedésbe és onnan beszerezni egy retail MacOS X install készletet.

Ha a telepítő elindult akkor sok dolog már nincs, csak a szokásos folyamatot kell végigjátszani. A telepítés a végén nagy valószínűséggel egy hibaüzenettel zárul. Ez teljesen normális és abból adódik, hogy a boot rekordot nem tudja megfelelően elkészíteni a hackintoshon. Ezt majd a következő szakaszban kell javítani.

Jöhet a gép újraindítása az előbb is használt iBoot CD-vel. Ekkor már megjelenik a frissen telepített rendszer a menüben, amit lehet is indítani. Szokásos “Welcome screen” és kérdések. Ha ezen átverkedtük magunkat akkor le lehet rántani a frissítéseket (pl. 10.6.3). Ha mindez megvolt akkor kell elindítani a MultiBeast alkalmazást. A MultiBeast tulajdonképp egy kext-gyűjtemény és a Chameleon telepítő egyvelege, ami abban segít, hogy PC-n is bootolhatóvá teszi a MacOS X-et. Jó esetben az EasyBeast opcióval sikeresen rábírhatjuk a rendszert, hogy tegye indíthatóvá az OSX-et, de lehet szabadon variálni az opciókkal amíg rá nem lelünk a megfelelő beállításokra. A MultiBeast az /Extra mappába pakolja a kext állományokat. Ha bármi gubanc volna csak simán töröljük innen a cuccot és lehet kezdeni elölről. Az EasyBeast opció a Chameleon telepítését is automatikusan elvégzi, így nincs szükség annak kölün telepítésére. Nagyon fontos a “System Utilities” opció amely a “Rebuild Cache” és “Repair Permissions” beállításait végzi. Ezeket új kext telepítésekkor minden esetben be kell jelölni.

Az elején említettem, hogy szoftveres RAID tömbre telepítettem az OSX-et. Ez a rendszer szempontjából csak annyit jelent, hogy az installer indítása előtt a Disk Utility segítségével elkészítettem egy RAID tömböt és azt adtam meg cél meghajtónak. A MultiBeast ezt sajnos nem veszi észre és a Chameleon telepítése bár látszólag sikeresen megtörténik, mégsem teszi indíthatóvá a frissen telepített rendszert. Ez azért van, mert RAID tömb használata esetén az MacOS X egy “Boot OSX” nevű partícióról indítja el a rendszert, a Chameleont és a kext állományokat át kell pakolni ide. Én külön letöltöttem az aktuális (2.0 RC4) release-t és abból végeztem el a szükséges módosításokat. Az rdisk0 az első, az rdisk1 pedig a második diszket takarja a rendszeremben.

Az első lépés a boot0 telepítése a RAID tömben szereplő diszkek mindegyikére:

sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk0
sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk1

Második lépés a boot1h telepítése a “Boot OSX” partíciókra:

sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3
sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3

Az /Extra könyvtárat és a boot állomány is át kell másolni a “Boot OSX” partíciókra, mert ott találja meg a rendszer:

sudo diskutil mount disk0s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk0s3
 
sudo diskutil mount disk1s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk1s3

Két nagyon fontos dolog van csak hátra. Egyrészt a diszkeken lévő “Boot OSX” partícióknak be kell állítani a boot flag-et az fdisk segítségével:

sudo fdisk -e /dev/rdisk0
         flag 3
         write
         quit
 
sudo fdisk -e /dev/rdisk1
         flag 3
         write
         quit

másrészt az Extensions cache-t is újra kell építeni:

sudo kextcache -v 1 -t -a i386 -a x86_64 -m \
-m /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions.mkext /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions

Ezután újraindítás következik és immáron csont nélkül kell bootolnia a renszernek a RAID diszkek bármelyikéről. Működik a frissítés is a Software Update-en keresztül, tehát nem kell minden egyes frissítés után újratelepíteni a rendszert vagy nélkülözni a frissítéseket. Az élmény persze elmarad egy igazi Mac-hez képest. Kísérletezni, ismerkedni jó, de vegyetek inkább Macintosh-t a hekkelés helyett!

Tömören ennyi, további hasznos linkek a témában:

2008
18
aug

WindOSX


A múltkori bejegyzéssel kezdődött. Visszaolvasva beláttam, hogy ez így nem megoldás, és a minap megleptem kis feleségemet egy MSI Wind UMPC-vel. Persze szívem szerint inkább egy MacBookkal ajándékoztam volna meg, de Ő nem olyan finnyás mint én. Így végül a Wind-re esett a választás. Jó döntésnek bizonyult (persze nem egy MacBookkal szemben).

A vásárlás előtt azért megbizonyosodtam róla, hogy mennyire hackintosh kompatibilis a vas. Azt találtam, hogy a kompatibilitással nem lehet probléma. A gyári wifi kártyát ugyan nem ismeri fel a rendszer, de könnyűszerrel ki lehet benne cserélni (a legtöbben a Dell 1490-es típust javasolják). Egyébként is az ethernet csatoló jól működik, meg van 3G-s, USB-s modem is. Szóval majdnem mindegy.

A hétvégén meg is érkezett a picinyke kis doboz. Fel voltam ugyan készülve, hogy pici lesz a gép, de amikor kézbe fogtam a dobozát mégis meglepődtem. Ráadásul a doboz – a gépen és a vezetékeken kívül – még a Wind táskáját is tartalmazta. Nézzük a fontosabb paramétereket a teljesség igénye nélkül: 

  • Intel Atom CPU (1.60GHz)
  • 1 GB RAM
  • 10″-os kijelző
  • 80 GB SATA diszk
  • Ethernet, WLAN (b/g)
  • 3db USB port, kártyaolvasó
  • bluetooth, webkamera

Azt hiszem a legtöbben a 10″-os kijelzőre mondanának nemet és valóban, az 1024×600-as natív felbontással a 10″-os panel az alsó határa a használhatóságnak. Már éppen használható, de érezni, hogy nagyon pici. Ha viszont belemerül az ember a munkába már fel sem tűnik, csak amikor egy-egy nagyobb ablak nem fér el a képernyőn. Olyankor jön a tologatás.

A Windows telepítése a gépre nem egy nagy kihívás. Ezt a csekély kihívást még az is csökkenti, hogy a gépre rá van matricázva: Designed for Windows XP. Így ezt inkább hagyjuk ;) Az igazi kihívás az OSX telepítésével kezdődik. Persze sokan viszolyognak attól, hogy MacOS fusson nonApple vason. Én ugyan nem tartozom közéjük, de megerősítem, hogy az OSX csak Apple gépen az igazi. Arra találták ki, arra fejlesztették. Minden más hardveren csak a szopás van vele. Másfél éve vettem az első Mac-et, így azóta nem volt rá szükség, hogy haxoljak. Így most jól esett egy kicsit eljátszani a Winddel. Szoptam is egy kicsit ;)

Van egy forrás amiről mindenképp említést kell tenni ha Windet házasítunk OSX-szel: Paul’s complete guide to installing OSX Leopard on your MSI Wind / Advent 4211. Ebben a fórumban tulajdonképp minden információ megtalálható a Wind-re való Kalyway disztró telepítésétől, a wifi kártya cseréjén át, mindenféle apró-cseprő ügyekig. A 10.5.4-es verziójáig mutatja be a telepítést a leírás (amely a poszt írásának időpontjában az aktuális Leopard verzió), de a telepítés menetéből kiindulva úgy gondolom, hogy a későbbi gyári frissítések telepítése sem okozhat gondot.

Lássuk, hogy mi megy és mi nem. Ami működik:

  • Grafikus kártya (hardveres gyorsítással, Core Image rulez)
  • Ethernet
  • Webkamera
  • Hangszórók
  • USB
  • Kártyaolvasó
  • Sleep
  • Bluetooth
  • Gyorsbillentyűk (hangerő, kijelző stb)
  • Tapipad
  • VGA kimenet

Ami nem megy:

  • WiFi
  • Beépített mikrofon
  • Audió ki- és bemeneti portok
  • Hibernálás (bár ezt nem is próbáltam)

A felsoroltakban egyértelműen a WiFi problémája a legnagyobb érvágás, bár a poszt elején említettekből kifolyólag nekem inkább a mikrofon és az audió portok támogatottságának hiánya fáj. Van még egy bibi amire a fórumon sem találtam választ: külső kijelző használata mellett nem tudtam kikapcsolni a notebook saját kijelzőjét, amely így – teljesen indokolatlanul – folyamatosan be van kapcsolva (és üres képernyőn mutatja a beállított háttérképet). A gép fedelét lecsukva pedig egyből lemegy sleepbe, ezzel a külső kijelzőt is kikapcsolva. Rusnya kis bug ez, sajnos még nem sikerült megoldanom. Apróság ugyan, de elég bosszantó. Mint minden más apró kis bug, amikor nem Apple vason használjuk a MacOS-t.

Persze kapott a gép XP-t is, de azt hiszem a kutyát sem érdekli, hogy miként telepedett a Windows. Hozzá kell persze tennem, hogy XP-vel minden működik rendesen, mindenhez van driver és a sebességgel sincs gond. Na persze, hisz Designed for Windows XP.

A legolcsóbb MacBook árához képest a Wind lényegesen olcsóbb, de nem nyújtja sem azt a funkcionalitást,  sem azt a teljesítményt mint amit egy MacBook (vagy bármely natív Mac). Az Intel Atom processzora kiválóan teljesít a gépben és nincs rá semmilyen panaszom, de egy Core2Duo-val biztos, hogy nem versenyezhet. Jó volt játszani egy kicsit a Winddel és jó tudni, hogy 100e forint alatt kapható olyan notebook ami majdnem tökéletesen használható Leoparddal. De csak majdnem…

PS: Árulja már el nekem valaki, hogy a notebook gyártók miért szeretik telebaszni a gépházat mindenféle rusnya, csillogó, színes matricával, amit utána nem lehet rendesen levakarni a gépről?

2008
22
júl

Külsőre váltás


macbook_keyboard

Elég régóta notebookot használok. Az első “hordozható” gépem egy Compaq Armada 1750-es volt. Azóta sikerült belefutnom két Gericom-ba (soha többé), volt egy Asusom, sokat dolgoztam egy Acerrel, volt az első MacBookom és a mostani, egy MacBook Pro. Emellett volt néha asztali gépem is, jobbára csak tartaléknak vagy fájlkiszolgálónak, sosem használtam azokat a notebookok mellett igazán.

Egy visszatérő problémám, hogy a MacBookot sajnálom mindennap magammal cipelni az irodába, ugyanakkor tudom, hogy két gépet használni (otthon és az irodában) nem vezet sehova. Mindig az hiányozna ami a másik gépen van, állandóan szinkronizálgatni kellene. Egyébként is a notebookot munkára vettem. Akármennyire is drága volt és féltem, azért van, hogy a munkámat szolgálja és nem azért, hogy kultikus bálványként imádjam. Így hát hordom magammal minden nap, de eszközöltem egy apró változtatást. A notebookjaimat mindig a saját kijelzőjükkel és billentyűzetükkel használtam. Egyedül egeret kötöttem rá külsőt, bár a MacBook Pro óta sokszor annak saját trackpad-jével dolgoztam inkább. Kényelmes és kézre is áll. Most azonban elkezdtem külső LCD-vel és billentyűzettel használni. Nem csupán azért, hogy kíméljem a gépet, hanem kényelmi szempontokból. A MacBook Pro kellemesen felmelegíti az alu házat és a billentyűzetet (igaz, ez minden korábbi gépemnél is így volt) és napi 10-12 órán keresztül nem túl kellemes azt a meleg felületet taperolni. Ebben a rohadás melegben különösen nem.

Egyelőre csak az irodában vezettem ezt be, de tervezem az otthoni áttérést is. Ehhez azonban be kell még szereznem egy monitort. Persze egy Apple Cinema Display 20″ mutatna jól az asztalomon, de annak ára miatt azt hiszem maradok valami olcsó kínai alternatívánál ;) Úgyis kell még Apple Wireless Alu keyboard, Airport Extreme, NAS és hátizsák is.

old_desktop