Posts Tagged: mac

, , , , , — 3 hozzászólás
18
aug 08

WindOSX

A múltkori bejegyzéssel kezdődött. Visszaolvasva beláttam, hogy ez így nem megoldás, és a minap megleptem kis feleségemet egy MSI Wind UMPC-vel. Persze szívem szerint inkább egy MacBookkal ajándékoztam volna meg, de Ő nem olyan finnyás mint én. Így végül a Wind-re esett a választás. Jó döntésnek bizonyult (persze nem egy MacBookkal szemben).

A vásárlás előtt azért megbizonyosodtam róla, hogy mennyire hackintosh kompatibilis a vas. Azt találtam, hogy a kompatibilitással nem lehet probléma. A gyári wifi kártyát ugyan nem ismeri fel a rendszer, de könnyűszerrel ki lehet benne cserélni (a legtöbben a Dell 1490-es típust javasolják). Egyébként is az ethernet csatoló jól működik, meg van 3G-s, USB-s modem is. Szóval majdnem mindegy.

A hétvégén meg is érkezett a picinyke kis doboz. Fel voltam ugyan készülve, hogy pici lesz a gép, de amikor kézbe fogtam a dobozát mégis meglepődtem. Ráadásul a doboz – a gépen és a vezetékeken kívül – még a Wind táskáját is tartalmazta. Nézzük a fontosabb paramétereket a teljesség igénye nélkül: 

  • Intel Atom CPU (1.60GHz)
  • 1 GB RAM
  • 10″-os kijelző
  • 80 GB SATA diszk
  • Ethernet, WLAN (b/g)
  • 3db USB port, kártyaolvasó
  • bluetooth, webkamera

Azt hiszem a legtöbben a 10″-os kijelzőre mondanának nemet és valóban, az 1024×600-as natív felbontással a 10″-os panel az alsó határa a használhatóságnak. Már éppen használható, de érezni, hogy nagyon pici. Ha viszont belemerül az ember a munkába már fel sem tűnik, csak amikor egy-egy nagyobb ablak nem fér el a képernyőn. Olyankor jön a tologatás.

A Windows telepítése a gépre nem egy nagy kihívás. Ezt a csekély kihívást még az is csökkenti, hogy a gépre rá van matricázva: Designed for Windows XP. Így ezt inkább hagyjuk ;) Az igazi kihívás az OSX telepítésével kezdődik. Persze sokan viszolyognak attól, hogy MacOS fusson nonApple vason. Én ugyan nem tartozom közéjük, de megerősítem, hogy az OSX csak Apple gépen az igazi. Arra találták ki, arra fejlesztették. Minden más hardveren csak a szopás van vele. Másfél éve vettem az első Mac-et, így azóta nem volt rá szükség, hogy haxoljak. Így most jól esett egy kicsit eljátszani a Winddel. Szoptam is egy kicsit ;)

Van egy forrás amiről mindenképp említést kell tenni ha Windet házasítunk OSX-szel: Paul’s complete guide to installing OSX Leopard on your MSI Wind / Advent 4211. Ebben a fórumban tulajdonképp minden információ megtalálható a Wind-re való Kalyway disztró telepítésétől, a wifi kártya cseréjén át, mindenféle apró-cseprő ügyekig. A 10.5.4-es verziójáig mutatja be a telepítést a leírás (amely a poszt írásának időpontjában az aktuális Leopard verzió), de a telepítés menetéből kiindulva úgy gondolom, hogy a későbbi gyári frissítések telepítése sem okozhat gondot.

Lássuk, hogy mi megy és mi nem. Ami működik:

  • Grafikus kártya (hardveres gyorsítással, Core Image rulez)
  • Ethernet
  • Webkamera
  • Hangszórók
  • USB
  • Kártyaolvasó
  • Sleep
  • Bluetooth
  • Gyorsbillentyűk (hangerő, kijelző stb)
  • Tapipad
  • VGA kimenet

Ami nem megy:

  • WiFi
  • Beépített mikrofon
  • Audió ki- és bemeneti portok
  • Hibernálás (bár ezt nem is próbáltam)

A felsoroltakban egyértelműen a WiFi problémája a legnagyobb érvágás, bár a poszt elején említettekből kifolyólag nekem inkább a mikrofon és az audió portok támogatottságának hiánya fáj. Van még egy bibi amire a fórumon sem találtam választ: külső kijelző használata mellett nem tudtam kikapcsolni a notebook saját kijelzőjét, amely így – teljesen indokolatlanul – folyamatosan be van kapcsolva (és üres képernyőn mutatja a beállított háttérképet). A gép fedelét lecsukva pedig egyből lemegy sleepbe, ezzel a külső kijelzőt is kikapcsolva. Rusnya kis bug ez, sajnos még nem sikerült megoldanom. Apróság ugyan, de elég bosszantó. Mint minden más apró kis bug, amikor nem Apple vason használjuk a MacOS-t.

Persze kapott a gép XP-t is, de azt hiszem a kutyát sem érdekli, hogy miként telepedett a Windows. Hozzá kell persze tennem, hogy XP-vel minden működik rendesen, mindenhez van driver és a sebességgel sincs gond. Na persze, hisz Designed for Windows XP.

A legolcsóbb MacBook árához képest a Wind lényegesen olcsóbb, de nem nyújtja sem azt a funkcionalitást,  sem azt a teljesítményt mint amit egy MacBook (vagy bármely natív Mac). Az Intel Atom processzora kiválóan teljesít a gépben és nincs rá semmilyen panaszom, de egy Core2Duo-val biztos, hogy nem versenyezhet. Jó volt játszani egy kicsit a Winddel és jó tudni, hogy 100e forint alatt kapható olyan notebook ami majdnem tökéletesen használható Leoparddal. De csak majdnem…

PS: Árulja már el nekem valaki, hogy a notebook gyártók miért szeretik telebaszni a gépházat mindenféle rusnya, csillogó, színes matricával, amit utána nem lehet rendesen levakarni a gépről?

, , , , , — 4 hozzászólás
22
júl 08

Külsőre váltás

macbook_keyboard

Elég régóta notebookot használok. Az első “hordozható” gépem egy Compaq Armada 1750-es volt. Azóta sikerült belefutnom két Gericom-ba (soha többé), volt egy Asusom, sokat dolgoztam egy Acerrel, volt az első MacBookom és a mostani, egy MacBook Pro. Emellett volt néha asztali gépem is, jobbára csak tartaléknak vagy fájlkiszolgálónak, sosem használtam azokat a notebookok mellett igazán.

Egy visszatérő problémám, hogy a MacBookot sajnálom mindennap magammal cipelni az irodába, ugyanakkor tudom, hogy két gépet használni (otthon és az irodában) nem vezet sehova. Mindig az hiányozna ami a másik gépen van, állandóan szinkronizálgatni kellene. Egyébként is a notebookot munkára vettem. Akármennyire is drága volt és féltem, azért van, hogy a munkámat szolgálja és nem azért, hogy kultikus bálványként imádjam. Így hát hordom magammal minden nap, de eszközöltem egy apró változtatást. A notebookjaimat mindig a saját kijelzőjükkel és billentyűzetükkel használtam. Egyedül egeret kötöttem rá külsőt, bár a MacBook Pro óta sokszor annak saját trackpad-jével dolgoztam inkább. Kényelmes és kézre is áll. Most azonban elkezdtem külső LCD-vel és billentyűzettel használni. Nem csupán azért, hogy kíméljem a gépet, hanem kényelmi szempontokból. A MacBook Pro kellemesen felmelegíti az alu házat és a billentyűzetet (igaz, ez minden korábbi gépemnél is így volt) és napi 10-12 órán keresztül nem túl kellemes azt a meleg felületet taperolni. Ebben a rohadás melegben különösen nem.

Egyelőre csak az irodában vezettem ezt be, de tervezem az otthoni áttérést is. Ehhez azonban be kell még szereznem egy monitort. Persze egy Apple Cinema Display 20″ mutatna jól az asztalomon, de annak ára miatt azt hiszem maradok valami olcsó kínai alternatívánál ;) Úgyis kell még Apple Wireless Alu keyboard, Airport Extreme, NAS és hátizsák is.

old_desktop

, , , , , — 5 hozzászólás
31
máj 08

GTD rendszerem

iCal és Things

Sok helyen olvastam már, hogy a Gmail milyen tökéletesen használható a GTD elveknek megfelelően. Ezzel tulajdonképp jómagam is tökéletesen egyetértek. Az Intézz el mindent! olvasása során a “bejövő fióknak” vagy “a dolgok gyűjtőhelyének” nevezett inboxot is próbáltam egy Gmail-es fiókra leképezni gondolatban. Ez gondolatban sikerült is! De sajnos csak gondolatban.

A fiók két nagyobb egységre lett szétbontva: Context és Project. A context alatt értelemszerűen a “dolgok” kontextusában történik a levelek tárolása, úgy mint @Business, @Computer, @Contact, @Home, @Read, @Shopping, @Someday és @Waiting For. A project alá kerülnek azok a feladatok amelyek megvalósítása 1+ – vagyis legalább két – lépésből áll, P:projektnév mappákba rendezve. Mivel Mail.app-ot használok így van egy Smart Mailboxom is “Next actions” néven, ami a csillagozott üzeneteket gyűjti és tulajdonképp a [Gmail]/Starred folder tükörképe. A The David Allen Company honlapon volt egy cikk, hogy

… how to take Gmail™ beyond email, by transforming it into a powerful GTD® action list manager …

Taking Gmail™ beyond email

Következetesen betartom az “Inbox Zero” alapelvet ami nagyon segít, hogy rendben tarthassam a dolgokat. A Context/Project bontás szintén bevált. A folyamat így a következő: Bejövő levelek inboxba mennek. Ha nincs vele tennivaló, archiválom (All Mail). Ha van tennivaló és 5 perc alatt megoldható, megoldom és archiválom. Ha van tennivaló de nem oldható meg 5 perc alatt akkor a Context/Project mappák valamelyikébe kerül a tennivaló jellegétől függően. Ha több lépésben oldható meg a feladat akkor a Project alá kerül, ha csak egy egyszerű taszk, akkor a Context megfelelő almappájában köt ki a levél. A “Next actions” – vagyis a csillagozott – üzenetek az aktuális napra vonatkozó taszkokat jelentik. Vagyis, amit megcsillagozok, azt aznapra elvégzendőnek tekintek. Ami nincs megcsillagozva de valamelyik Context/Project almappában lapul az megoldásra váró feladat de még nincs beütemezve. Ami megoldódott azt archiválom.

Minden nap tartok egy áttekintést amikor átnézem az aktuális napi elvégzett és elvégzetlen feladatokat, tennivalókat, rendbe teszem a levelek, stb. Minden a helyére kerül és egyúttal a következő napra is kijelölésre kerülnek a feladatok (becsillagozódnak). Ezek persze nem kőbe vésett feladatok – hacsak nem határidősek – inkább csak egy iránymutatást adnak.

Azt hiszem eddig semmi olyat nem árultam el amiben bármi újdonság vagy meglepő lett volna. Megsúgom, hogy a cikk hátralévő része sem fogja lerántani a leplet a tökéletes és hibátlan tervezés és életvezetés titkáról ;-) . A fenti módszernek számomra egyetlen egy problémája van, de az sajnos teljesen használhatatlanná teszi az egész rendszert. Abból indulok ki, hogy a tökéletes GTD rendszer üzemeltetése során egy helyen tárolok mindent. Úgy értem, hogy egy rendszerbe (Gmail), programba, mappastruktúrába sűrítek be mindent. Így ha valamilyen információra szükségem van, tudom, hogy hova nyúljak. Bár a feladataim nagy részét e-mail-ben kapom, azért jócskán akadnak olyan tennivalóim amelyeknek más úton érkeznek (pl. Erkélykorlát lefestése). Ezeknek a berögzítése egy levelezőprogramba elég vicces. Maga a rögzítés persze nem nagy ügy – csináltam persze szabályokat, amelyek már szerveroldalon leválogatják és szétszórják a leveleket – de olyan levelet írni saját magamnak, hogy “Erkélykorlát lefestése”, “Drótkefét venni a barkácsboltban” stb. elég rendszeridegennek érzem. Nem is túl barátságos, és talán a Mail.app, talán a Gmail IMAP implementációjának köszönhetően, nem túl stabil. Néha duplikálódnak a levelek, egy levelet átmásolok egy másik mappába, majd az eredetit törlöm és a másolat is törlődik stb. Kényelmetlen, rendszeridegen, de legfőképp nem egyszerű a fenti rendszert üzemeltetni amint belépnek a képbe a nem e-mailben érkezett feladatok.

Nem csűröm-csavarom tovább, a következő megoldást dolgoztam ki. A Things alkalmazást használom a dolgok begyűjtésére és rendszerezésére. Minden tennivaló itt landol. Akár mailben érkezett (sima drag-n-drop, vagy billentyűkombináció), akár telefonon vagy egyéb “ösztönzésből” a Thingsben indul és fejeződik be a folyamat. Most nem fogok Things ismertetőt tartani, tulajdonképp majdnem mindegy, hogy Thingsről, Omni Focusról vagy iGTD-ről beszélünk. A lényeg, hogy Projekt és Context szerint kerül csoportosításra minden bejövő tennivaló – ugyanúgy mint a Mail-ben. A Thingsben a Contexteket Areas-al valamint tagekkel oldom meg (lásd a screencastot). Ugyanúgy tartok napi áttekintőket – a hétvégén hetit is – de megspékelem az egészet azzal, hogy a következő napra előállt “Today” valamint a következő tasztkokat tartalmazó “Next” listából átviszem (drag-n-drop) a tasztkokat iCal-ba is. Így előáll egy remek kis agenda a következő napokra, amelyen akár azt is nyomon tudom követni, hogy mennyire vagyok leterhelt egy-egy időszakban és az alapján újra tudom tervezni a dolgaimat.

Nem akarom elkiabálni, de eddig egészen jól bevált a Things, iCal összeállítás. Emlékszem, Wyctim is írta egyszer, hogy jelenleg a Things a barátja, majd nemsokára váltott és asziszem most TaskPaper-el tolja a GTD-t. Magam részéről nem is igazán egy alkalmazás, sokkal inkább egy módszer mellett szeretném letenni a voksot. Ezen módszer pedig úgy tűnik, hogy külső alkalmazáshoz fog kötni, amely szerepét jelenleg a Things tölti be. Az iCal csupán kiegészíti ezt a módszert és az agenda elkészítésében és áttekintésében játszik fontos szerepet, de van még egy fontos aspektus ami stratégiai szerepe van: iPhone. Ahhoz, hogy mindig legyen nálam egy példány a tennivalóimról, az iPhone nyújt segítséget. Mivel azonban tudomásom szerint eddig egyetlen GTD app-nak sincs iPhone-os verziója, (talán az Omni Focus lesz az első???) így az iCal-t hívom segítségül. Mivel abban úgyis ott vannak a következő napokra illetve fix időpontokra és határidőkre tervezett taszkok így semmi más dolgom nincs, csak esténként a napi áttekintőt követően összeszinkronizálni a Mac-et az iPhone-nal.

A rendszer működik, már csak az idő próbáját kell kiállnia!

, , , , , , , , — 3 hozzászólás
03
ápr 08

Leopard, BIND, Apache és vhost

Úgy kezdődött, hogy XAMPP-ot telepítettem a gépemre, mert a Leo-s php-ba nincs beleforgatva a MySQL PDO támogatás, a MySQL szervert pedig nem lehet a System Preferences-ből indítani leállítani (meg még a jogosultságokkal is küzdeni kell). Méretes oboa. Egyszer ugyan már újraforgattam a php-t is és az apache-ot is 10.5-re, de a tökömnek sincs kedve ezt minden frissítés után eljátszani, főleg ha van MAMP meg XAMPP.

Aztán felmerült az igény, hogy ha már ilyen jó kis fejlesztői szervert varázsoltunk a MacBookra XAMPP-al, Bazaarral meg Eclipse PDT-vel (az utóbbi kettőről majd máskor bővebben) akkor jó lenne magát a fejlesztést is kényelmesebbé tenni. Ennek az első lépése az lenne, hogy ne kelljen minden egyes új projekt indulásakkor a hosts és a virtual-hosts beállításokat piszkálgatni. A hosts állománynak az a legnagyobb baja, hogy nem eszi meg a wildcard karaktereket. Így mindig be kell püfölni az új aldomain (pl.: mynewproject.devserver: 127.0.0.1) elérhetőségét. Majd ezután elő kell rántani az apache virtuális hosztokra vonatkozó konfigját is és oda is fel kell venni a mynewproject-et www-root-ostól-, mindenestől. Na ebből lett nagyon elegem!

Szerencsére az OS X-ben alapból megtalálható a BIND névszerver, csak nincs aktiválva. Bővebben lehet erről olvasni itt. Bár még Tigeres időkben készült az írás, Leopard alatt is tökéletesen működik. Kivonatosan az alábbiak szerint élesíthető a BIND:

# sudo -s
# rndc-confgen > /etc/rndc.conf
# head -n5 /etc/rndc.conf |tail -n4 > /etc/rndc.key

A /etc/named.conf-ba:

zone "devserver" IN {
        type master;
        file "devserver.zone";
        allow-update { none; };
};

A /var/named/devserver.zone-ba:

$TTL    86400
$ORIGIN devserver.
@       1D IN SOA    @ root (
            42    ; serial (galaxis uk.)
            3H    ; refresh
            15M   ; retry
            1W    ; expiry
            1D )  ; minimum
        1D IN NS   @
        1D IN A     127.0.0.1
* IN A 127.0.0.1

Végezetül a named indítása:

# sudo launchctl load -w /System/Library/LaunchDaemons/org.isc.named.plist
# sudo /usr/sbin/named

Hát nem gyönyörű? A BIND szerverünk már üzemel is és feloldja a *.devserver neveket, csak hozzá kell adni a DNS szerverek listájához:

Már csak egy virtual hostot kell belőni a következő módon: az én fejlesztői notebookomon a ~/dev könyvtár tartalmazza a web alkalmazásokat, minden egyes alkönyvtár egy külön projekt így szeretem ezeket külön aldomainen elérni. Így tehát egyetlen virtual hostot vettem csak fel a /Applications/xampp/etc/extra/httpd-vhosts.conf-ba:

<VirtualHost *:80>
    ServerAdmin webmaster@devserver
    DocumentRoot "/Users/vbali/dev"
    ServerName devserver
    ServerAlias *.devserver
    ErrorLog "logs/devserver-error_log"
    CustomLog "logs/devserver-access_log" common
</VirtualHost>

Ezáltal minden *.devserver-hez irányított kérés a “/Users/vbali/dev” könyvtárban landol, ahol egy .htaccess várja az érdeklődőt:

RewriteEngine On
RewriteCond %{HTTP_HOST} ^(.*)\.devserver$
RewriteRule (.*) /%1/$1 [L]

ami semmi mást nem csinál csak az aldomainként megadott alkönyvtárba irányítja a kérést. Például a mynewproject.devserver-nek intézett kérés a “/Users/vbali/dev/mynewproject” mappából kerül kiszolgálásra. That’s all!

, , — 3 hozzászólás
30
márc 08

Minőségi váltás

Mindenféle előzetes tervezgetés nélkül lecseréltem az egy éve vásárolt MacBookot egy 15″-os MacBook Pro-ra. Eredetileg asztali gépben gondolkodtam és az új Mac Mini megjelenését vártam, de ahogy elkezdtem számolgatni rájöttem, hogy ha a MacBookot el tudom adni akkor már csak egy kisebb összeget kell hozzárakni és akár egy MacBook Pro-val is gazdagabb lehetek, ami azért minőségi váltás. Bár összességében már egy kisebb vagyonról van szó ;-)

Szerencsémre iJoe segítő kezet nyújtott és nagyon korrekt áron beszámította a korábban tőle vásárolt MacBookot, így tulajdonképpen minden akadály elhárult a beruházás útjából és most már az új gépen írom ezt a postot. Ezúton is köszönet neki mégegyszer a korrekt és gyors intézkedésért! Ja, és végre megcsodálhattam élőben is az iPhone-t. A kijelzőjétől majdnem lefostam a bokámat, annyira gyönyörű, pixelmentes, csodálatos.

A MacBook Pro-ról mit is mondhatnék. Elegáns és a mindennapi munkámhoz kellőképpen erős gép lesz. Nem nagyon ragoznám: ezt a gépet csak szereni lehet.

← Régebbiek