Elég régóta notebookot használok. Az első “hordozható” gépem egy Compaq Armada 1750-es volt. Azóta sikerült belefutnom két Gericom-ba (soha többé), volt egy Asusom, sokat dolgoztam egy Acerrel, volt az első MacBookom és a mostani, egy MacBook Pro. Emellett volt néha asztali gépem is, jobbára csak tartaléknak vagy fájlkiszolgálónak, sosem használtam azokat a notebookok mellett igazán.
Egy visszatérő problémám, hogy a MacBookot sajnálom mindennap magammal cipelni az irodába, ugyanakkor tudom, hogy két gépet használni (otthon és az irodában) nem vezet sehova. Mindig az hiányozna ami a másik gépen van, állandóan szinkronizálgatni kellene. Egyébként is a notebookot munkára vettem. Akármennyire is drága volt és féltem, azért van, hogy a munkámat szolgálja és nem azért, hogy kultikus bálványként imádjam. Így hát hordom magammal minden nap, de eszközöltem egy apró változtatást. A notebookjaimat mindig a saját kijelzőjükkel és billentyűzetükkel használtam. Egyedül egeret kötöttem rá külsőt, bár a MacBook Pro óta sokszor annak saját trackpad-jével dolgoztam inkább. Kényelmes és kézre is áll. Most azonban elkezdtem külső LCD-vel és billentyűzettel használni. Nem csupán azért, hogy kíméljem a gépet, hanem kényelmi szempontokból. A MacBook Pro kellemesen felmelegíti az alu házat és a billentyűzetet (igaz, ez minden korábbi gépemnél is így volt) és napi 10-12 órán keresztül nem túl kellemes azt a meleg felületet taperolni. Ebben a rohadás melegben különösen nem.
Egyelőre csak az irodában vezettem ezt be, de tervezem az otthoni áttérést is. Ehhez azonban be kell még szereznem egy monitort. Persze egy Apple Cinema Display 20″ mutatna jól az asztalomon, de annak ára miatt azt hiszem maradok valami olcsó kínai alternatívánál 
Úgyis kell még Apple Wireless Alu keyboard, Airport Extreme, NAS és hátizsák is.
