Tegnap történelmi eseménynek lehetett szemtanúja az Apple legendásan híres rajongói tábora. A cég bejelentette az iPad névre keresztelt táblarendszerét amely valahol az iPod Touch és a MacBook között fog elhelyezkedni a termékpalettán. Mivel jó ideje nem lehet élő videóközvetítésen követni a tegnapihoz hasonló Apple eseményeket így erre szakosodott híroldalakról lehetett követni a Keynote történéseit. Hazánk fiai hordákba verődve várták a nagy bejelentést, több helyen online streamelték is a Keynote bulit. Én a távolból, a Plastikon követtem az eseményeket.
Már a bejelentés előtt is tudta mindenki, hogy ma egy Apple tábla kerül bemutatásra. 3 éve ezt várta minden Apple fanatikus, hogy Steve kijön a színpadra, előhúzza a tábálát és demózni kezd, mi pedig ámulunk és bámulunk, miközben hitetlenkedünk, hogy micsoda korban élünk. Még a (táblával szemben) szkeptikusok is mint én azt fogják mondani a Keynote után, hogy “Húú bazmeg, ilyen kell!”. Mégis valahogy felemás érzésekkel álltam fel a monitor elől. Nem titok, ugyanazon a véleményen voltam mint majd’ mindenki akivel az esemény során beszéltem: az iPad csak egy óriás iPod Touch. Mivel lehetett számítani az iPad bejelentésére így nekem konkrét kérdéseim voltak melyekre választ szerettem volna kapni. Ezek egy részére a demózás során meg is érkezett a válasz és persze van olyan is amit csak tapasztalati úton fogok megtudni (pl. mennyire válik maszatossá a kijelző a mindennapi használat során). Maradt azonban egy nagyon nagy kérdőjel. Megválaszolatlan maradt számomra, hogy ki a célközönsége az eszköznek? Mire tervezték az iPadot? Internettáblának? E-book readernek (mint Kindle-killer)? Játékgépnek? Esetleg üzletemberek játékszere lehet a cucc? Nekem olyan, mintha a fókusz egy kicsit elment volna. Ahelyett, hogy az iPad egy valami lenne, inkább minden akar lenni.
Úgy érzem, hogy nem vagyok megtalálható annak a két halmaznak az uniójában ahol az iPad és annak a célcsoportja található. A célcsoport valahol tényleg ott lehet ahol Kobak és Wyctim is említette Twitteren: geek feleségeknek és anyukáknak való az eszköz, ahol a termék egyszerűsége és használhatósága hatványozottan kijön. Mintha a Keynote-os demózásnak is lett volna egy olyan rejtett üzenete, hogy ezt a terméket otthon, a fotelban kell használni notebook helyett. Itt pedig felmerül bennem egy másik fontos kérdés, a fejlesztők. Az okostelefonban az a fantasztikus, hogy olyan mobil eszköz amely mindig ott van a tulajdonosánál. Így a rajta tárolt adatok és a programok mindig kéznél vannak. Hurcoljuk magunkkal a munkába, az ágyba, a budira, egyszóval mindenhova. Ez persze hatalmas lendületet ad a fejlesztésnek is. Milliónyi ötletet lehet megvalósítani, amelyre korábban nem igazán létezett platform, majd egycsapásra megszülettek az eszközök amelyek biztosítottak mindent ami a jó kis ötletek megvalósításához kell. Internet, navigáció, mobilitás, nagy kijelző, mozgásérzékelő. Ezt nem látom az iPad esetén és ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy az iPad-ra készült alkalmazások ugyanolyan sikeresek lesznek-e mint azok amelyek az iPhone-t vették célba (itt persze tegyük félre az átjárhatóságot az iPhone -> iPad között, ami nagyon dicsérendő megoldás). A másik nagyon fontos dolog, hogy az iPhone “kicsiny” kijelzőjét könnyű megölteni tartalommal. A jól átgondolt és megtervezett navigációs felület segítségével könnyűszerrel implementálható majd’ minden funkcionalitás. A fejlesztő egyik szeme sír a másik meg nevet. Nevet, mert az iPad méretének dimenzióiban már sokkal több tartalmat és funkcionalitást lehet elhelyezni egyetlen képernyőnyi méreten, de sír, mert nem az a platform ahova feldobok egy beviteli mezőt és egy gombot és már adom is ki az 1.0-ás verziót az alkalmazásból, hogy dőljön befelé a rengeteg dohány. Persze félreértés ne essék, nem a nagy kijelző és a jól kidolgozott, minőségi alkalmazások ellen kampányolok. Dehogyis! Csak arra gondolok, hogy előfordulhat, hogy az iPad platform nem lesz annyira vonzó a fejlesztők számára mint amennyire az iPhone és iPod Touch. Ha pedig ez így lenne, akkor Phil Schiller rohangálhat körbe a színpadon, hogy “Developers, developers, developers…”. Persze nagyon valószínű, hogy sok iPhone fejlesztő most egyből rárepül a lehetőségre, hiszen az új “aranybányából” senki sem szeretne kimaradni.
A Kindle-killer funkcióról egyelőre nem is érdemes beszélni. Az Amazont még egy Apple méretű cégnek sem lenne egyszerű lenyomni. Persze többször megcsinálta már az Apple a lehetetlent, de szerintem itt egyáltalán nem arról van szó. Egyszerűen csak terjeszkednek a hosszú farok területén és teljesen kézenfekvő, hogy a zene és a videó után a könyvpiacon is otthagyják a kezük nyomát. Azt pedig úgyis csak hosszú távon fog kiderülni, hogy mennyire működőképes a koncepció, hogy van-e hely az Amazon mellett (és nem helyett). Minden esetre én örülök az iBooks store-nak, de nekem az lesz a befutó eszköz amelyik először fogja biztosítani a magyar nyelvű könyvek megvásárlását.
Azt gondolom, hogy az iPad célcsoportja alapvetően nem az alkalmazásbuzi réteg lesz. Ha az iBooks könyváruház megfelelően beindul akkor egy remek kis könyvolvasó válhat belőle, amely mindamellett, hogy kiváló céleszköz – a könyvolvasásra – még internetezési és alkalmazásfuttatási lehetőséget is biztosít. Ha tényleg ez a fókusz akkor azt mondom fasza. Ha beérik akkor jó áron, jó kis eszköz. Nagyon homályos ez még számomra. Egyelőre inkább a háttérből figyelem az eseményeket.
