Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a blog nem alakul át egészséges életmód és életvitel bloggá, mindössze mostanság ezen dolgok bírnak nagy prioritással az életemben.
Szóval, a mai napon megvolt az első futóedzés. Le is vagyok törve rendesen, mert azon túl, hogy siralmas lett az eredmény még lehet, hogy egy tűdőgyulát is sikerült összeszednem, köszönhetően a szájon át történő levegőért kapkodásnak. Merthogy igencsak kellett kapkodnom a levegőért. Bár nagyon jól tudtam, hogy amíg bele nem rázódik az ember addig rettentően nehéz az első néhány alkalom, mégis lelomboz az eredmény. Mindössze 2 km-t sikerült teljesítenem.
Az első két körben nem volt semmi gond, de a harmadik körtől azt hittem, hogy meghalok. Akkor már igencsak kapkodtam levegő után, s míg az elején tudtam arra figyelni, hogy csak orron keresztül lélegezzek, a harmadik körtől már a fülemen is szívtam a zoxigént. Kapkodtam, ziháltam. Az ötödik körben már csak vonszoltam magam a cél felé, amiről le sem tudtam venni a szemem. Gyalogoltam még egy levezető kört, melyben felszívtam magam egy kicsit és éreztem, hogy egy pár kör még vállalható lenne, de azt is éreztem, hogy ég a torkom és taknyom-nyálam kezd egybefolyni. Úgy 3 ℃ lehetett, így inkább megelégedtem az elért lesújtó eredménnyel és hazajöttem. Nem akartam az első alkalommal teljesen szétesni, ráérünk még azzal.
Arról meg már nem is szólok, hogy nagy elánnal nekiindultam, hogy majd Run Charttal szépen mérem az eredményeket, meg minden, aztán az első kör végén jutott eszembe, hogy nem indítottam el. Akkor pedig már nem akartam megállni, így az eredmény szépen feledésbe merült a /dev/null-ban.
A következő alkalommal egy 20 perces könnyű futásnak kellene következnie, de ezt most nagy mértékben függővé teszem attól, hogy lebetegszem-e vagy sem. Ha megmaradok, akkor pénteken jöhet a megmérettetés, addig még úgyis időszerű egy squash-olás is.
