Az utóbbi heteket, hónapokat az “elhavazva” kulcsszóval tudnám a leginkább jellemezni. Az építkezés rohamléptekkel halad a befejezés felé, de bennünket már semmi sem állíthatott meg, így a hétvégén beköltöztünk. Igaz az új bútorok majd csak karácsonyra fognak megérkezni, de már így is nagyon otthonos és végre jó meleg a lakás. Tennivalónk persze akad még bőven – csakúgy mint a kivitelezőnek – de már látom a fényt az alagút végén, szemben azzal a nyár végi – őszi időszakkal amikor az is kétségessé vált számomra, hogy egyáltalán beköltözünk-e valaha.
A blog frissítésének gyakorisága többek közt a költözés tényének is köszönhető. Volt ugyanis egy hónap amíg nem volt internetelérésem. Vicces volt, hogy az internet bekötésekkor még sem áram, sem egyéb közmű (az internet nem közmű ?!) nem volt a lakásban és a bekötés leteszteléséhez is az utcáról kellett behúzni az ipari áramot. De persze ezt is megoldottuk.
Voltunk nemrégiben 4D-s ultrahangon örömködni egy kicsit és úgy tűnik – persze tudjuk, hogy ez közel sem biztos, – hogy kislányunk lesz. Persze mint a legtöbben, mi is úgy vagyunk vele, hogy teljesen mindegy a gyerkőc neme. Főleg az elsőnél. De így belegondolva, rendkívül felemelő érzés azt mondani, hogy kislányunk lesz!
Kezd bennem növekedni a feszültség, hisz már csak szűk három hónap van a kiírt időpontig és nem érzem úgy, hogy teljesen felkészültem volna a csöppség érkezésére. Úgy értem, hogy az elmúlt időszak annyira feszített volt és Anita terhességének első 6 hónapja olyan gyorsan eltelt, hogy gondolatban és felkészülésben hatalmas lemaradásom van. Itt van még egy pár hónap és az életünk gyökeresen meg fog változni. Teljesen át kell alakítanunk a mindennapjainkat, megváltoznak az értékek – gondolok itt többek közt az alvásra, amiben akár bajnokságot is nyerhetnék – és hát… Szóval nem lesz egyszerű és ettől egy kicsit be vagyok parázva. Szerencsére a parától az örömöm nagyobb és így abszolút optimistán állok a dolgok elébe.
Csak, hogy egy picit bonyolítsak még a dolgokon, új munkahelyre szerződtem és január közepétől a közigazgatásból visszatérek a versenyszektorba. Egészséges félelemmel állok a változások elé, mert bár tudom, hogy egy kemény időszak következik, ahol a bizonyításon lesz a hangsúly, bízok annyira magamban és a szaktudásomban, hogy meg fogom állni a helyem!
