A mai naptól elkezdem használni a Time Machine-t. Eddig az iBackup-ot használtam és tulajdonképp semmi bajom sem volt vele. Egy párszor már jól jött, hogy a mentésből elő tudtam túrni ezt-azt, amit véletlenül – vagy esetleg szándékosan – töröltem korábban és később szükségessé vált a megléte.
Rendszeresítettem hát egy külső 80 GB-os winchestert a mentéseknek, amely a MacBook firewire portjára lett kötve. Nem különösen szerettem eddig ezt a külső firewire eszközt, mert a ventilátora elég zajos, de erre a célra tökéletesen megfelel. Amikor mentést akarok készíteni akkor bekapcsolom és Ctrl+klikk-el nyomok egyet a dockon lévő Time Machine-on, majd “Backup now” és már pörög is a mentés.
Most cirka 42 GB-ot tesz ki a mentés, amiben benne van a teljes iPhoto és iTunes library, a teljes rendszer valamint a számomra legfontosabb: a Users mappa. Meglepődtem! Sokkal többre számítottam.
Alapvetően az győzött meg a Time Machine használatát illetően, hogy állítólag lehetőség van már a Leopard telepítés során megadni egy backup disket, amelyről a meglévő adatokat visszahúzza az OS X telepítő. Az pedig igencsak fincsi. Elég sok olyan dolgot tárolok a notebookomon, ami ha bármi oknál fogva elveszne az komoly problémát okozna számomra. Így nyugodtabban alszok, hogy biztonságban vannak az adataim.
