2010
10
jún

Egyedi betűtípusok beágyazása

, , — 2 hozzászólás

cufon

Minden webes fejlesztő és dizájner számára ismert a probléma az egyedi betűtípusokkal történő megjelenítéssel kapcsolatban. Létezik pár web-safe font amely jó eséllyel megtalálható minden számítógépen, a fejlesztőnek illik ezeket használnia. Ha valami miatt mégis ragaszkodni kell az egyedi fonthoz – például a dizájn megköveteli, hogy egy adott, nem web-safe betűvel jelenjen meg egy szövegrész az oldalon – akkor általában az érintett szövegrész képként szokás előállítani. Ennek megvannak a maga előnyei és a maga hátrányai egyaránt. A legnagyobb hátrány, hogy ez a módszer csak statikus szöveg megjelenítésére alkalmas, ha bármit módosítani kell rajta akkor az érintett részt újra el kell készíteni, ki kell exportálni és beágyazni az oldalba. Ha ez a módosítás méretváltozással is jár akkor pedig további finomhangolásra lesz szükség.

Az ilyen esetekben lehet nagy segítség a Cufon nevű megoldás, ami javascript segítségével real-time az oldal betöltésekkor rendereli le az adott szövegből a képet, amit be is ágyaz a megfelelő helyre. A beágyazás során az eredeti szöveget is beépíti az oldal forrásába így például a keresőrobotoknak sem jelent problémát az oldal indexelése. Pofon egyszerű a használata, mindössze le kell generálni a szükséges fontokat a Cufon Generátor segítségével, majd a következő kódrészletet kell a header-be építeni:

<script type="text/javascript" src="cufon.js"></script>
<script type="text/javascript" src="CufonGeneratorralKeszultFont.font.js"></script>
<script type="text/javascript">
    Cufon.replace('h1');
</script>

Majd a következő kódot kell lefuttatni valahol az oldal forrásán belül, az érintett szövegrészek után:

<script type="text/javascript">
    Cufon.now();
</script>

További stílusbeli beállítások elvégzésére is van lehetőség, ezekről a Cufon Wikiben lehet olvasni.

Persze nem mindig ideális ez a megoldás, ha a kliens böngésző nem támogatja a javascriptet akkor a szöveg értelemszerűen az eredeti formájában – renderelés nélkül – jelenik meg az oldalon.

2010
07
jún

WWDC keynote-ra várva

, , — 2 hozzászólás

Én már beöltöztem az esti WWDC keynote-hoz.

vbali

Szerénytelen ;)

2010
30
máj

Hackintosh telepítés retail DVD-ről

, , , — 18 hozzászólás

Majdnem 2 éve fordult elő utoljára, hogy hackintosh telepítéssel foglalkoztam. (Akinek esetleg új a kifejezés, a hackintosh MacOS rendszerrel telepített PC-t jelent.) Rendszerint a kíváncsiság vezérel amikor ilyen hekkeléshez folyamodok, most sem történt ez másként.

Már magam sem emlékszem, hogy hogyan futottam bele ebbe az iBootról és MultiBeast-ről szóló leírásba, de egyből felkeltette az éreklődésemet. Ami nagyon megtetszett benne, hogy a leírás azt ígéri, hogy módosítás nélküli, gyári MacOS X 10.6-ot tudunk telepíteni hagyományos PC-re. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a PC nagyjából hasonlítson egy átlag Mac-hez a hardverek tekintetében. Szerencsére épp kéznél volt egy Core2-es processzorral szerelt gép, normális alaplappal és kellő mennyiségű RAM, így rászántam magam, hogy kiprobálom a fenti bejegyzésben leírtakat.

Nem szeretném bő lére ereszteni, inkább csak a lényegi tapasztalataimat szeretném megosztani a telepítésről. Egy dologgal fűszereztem meg a folyamatot az eredeti íráshoz képest, a telepítés cél meghajtójának egy szoftveres RAID tömböt álmodtam meg. Lássuk a konkrét tapasztalatokat.

A letöltött iBoot image-et ki kell vésni egy CD-re, majd arról kell bebootolni a gépet. Pár másodpercen belül megjelenik az OS választó képernyő. Ekkor érkezett el annak az ideje, hogy az iBoot CD-t Snow Leopard DVD-re cseréljük, majd az F5 megnyomásával frissítsük a listát és elindítsuk az OS X telepítőjét. Itt szeretném megjegyezni, hogy Apple géppel szállított telepítő koronggal előfordulhat, hogy nem indul el a folyamat és arra panaszkodik, hogy a gép inkompatibilis ez adott MacOS X verzióval (Mac OS cannot be installed on this computer). Ez azért fordulhat elő, mert az Apple gépekhez mellékelt DVD-k tartalmaznak egy ellenőrző szöveget, hogy mely gépekkel kompatibilisek, amelyben értelemszerűen a hackintosh nem szerepel. Ezt DVD hekkeléssel lehet orvosolni (erre nem kívánok kitérni a bejegyzésemben, de a google remek kiindulási alap a probléma elhárításához). Praktikusabb és tisztább dolog elfáradni a legközelebbi Apple kereskedésbe és onnan beszerezni egy retail MacOS X install készletet.

Ha a telepítő elindult akkor sok dolog már nincs, csak a szokásos folyamatot kell végigjátszani. A telepítés a végén nagy valószínűséggel egy hibaüzenettel zárul. Ez teljesen normális és abból adódik, hogy a boot rekordot nem tudja megfelelően elkészíteni a hackintoshon. Ezt majd a következő szakaszban kell javítani.

Jöhet a gép újraindítása az előbb is használt iBoot CD-vel. Ekkor már megjelenik a frissen telepített rendszer a menüben, amit lehet is indítani. Szokásos “Welcome screen” és kérdések. Ha ezen átverkedtük magunkat akkor le lehet rántani a frissítéseket (pl. 10.6.3). Ha mindez megvolt akkor kell elindítani a MultiBeast alkalmazást. A MultiBeast tulajdonképp egy kext-gyűjtemény és a Chameleon telepítő egyvelege, ami abban segít, hogy PC-n is bootolhatóvá teszi a MacOS X-et. Jó esetben az EasyBeast opcióval sikeresen rábírhatjuk a rendszert, hogy tegye indíthatóvá az OSX-et, de lehet szabadon variálni az opciókkal amíg rá nem lelünk a megfelelő beállításokra. A MultiBeast az /Extra mappába pakolja a kext állományokat. Ha bármi gubanc volna csak simán töröljük innen a cuccot és lehet kezdeni elölről. Az EasyBeast opció a Chameleon telepítését is automatikusan elvégzi, így nincs szükség annak kölün telepítésére. Nagyon fontos a “System Utilities” opció amely a “Rebuild Cache” és “Repair Permissions” beállításait végzi. Ezeket új kext telepítésekkor minden esetben be kell jelölni.

Az elején említettem, hogy szoftveres RAID tömbre telepítettem az OSX-et. Ez a rendszer szempontjából csak annyit jelent, hogy az installer indítása előtt a Disk Utility segítségével elkészítettem egy RAID tömböt és azt adtam meg cél meghajtónak. A MultiBeast ezt sajnos nem veszi észre és a Chameleon telepítése bár látszólag sikeresen megtörténik, mégsem teszi indíthatóvá a frissen telepített rendszert. Ez azért van, mert RAID tömb használata esetén az MacOS X egy “Boot OSX” nevű partícióról indítja el a rendszert, a Chameleont és a kext állományokat át kell pakolni ide. Én külön letöltöttem az aktuális (2.0 RC4) release-t és abból végeztem el a szükséges módosításokat. Az rdisk0 az első, az rdisk1 pedig a második diszket takarja a rendszeremben.

Az első lépés a boot0 telepítése a RAID tömben szereplő diszkek mindegyikére:

sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk0
sudo fdisk -f boot0 -u -y /dev/rdisk1

Második lépés a boot1h telepítése a “Boot OSX” partíciókra:

sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3
sudo dd if=boot1h of=/dev/rdisk0s3

Az /Extra könyvtárat és a boot állomány is át kell másolni a “Boot OSX” partíciókra, mert ott találja meg a rendszer:

sudo diskutil mount disk0s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk0s3
 
sudo diskutil mount disk1s3
sudo cp boot /Volumes/Boot\ OSX/
sudo cp -R ~/Extra /Volumes/Boot\ OSX/
sudo diskutil unmount disk1s3

Két nagyon fontos dolog van csak hátra. Egyrészt a diszkeken lévő “Boot OSX” partícióknak be kell állítani a boot flag-et az fdisk segítségével:

sudo fdisk -e /dev/rdisk0
         flag 3
         write
         quit
 
sudo fdisk -e /dev/rdisk1
         flag 3
         write
         quit

másrészt az Extensions cache-t is újra kell építeni:

sudo kextcache -v 1 -t -a i386 -a x86_64 -m \
-m /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions.mkext /Volumes/Boot\ OSX/Extra/Extensions

Ezután újraindítás következik és immáron csont nélkül kell bootolnia a renszernek a RAID diszkek bármelyikéről. Működik a frissítés is a Software Update-en keresztül, tehát nem kell minden egyes frissítés után újratelepíteni a rendszert vagy nélkülözni a frissítéseket. Az élmény persze elmarad egy igazi Mac-hez képest. Kísérletezni, ismerkedni jó, de vegyetek inkább Macintosh-t a hekkelés helyett!

Tömören ennyi, további hasznos linkek a témában:

2010
25
máj

Stílusos iPad tok: Macally Bookstand

, , — Nincs hozzászólás

Az iPad használata során hamar felmerül az igény egy védőtok használatára. Bár az eszköz nagyon strapabíró, a nagy üveglap és a fémes hátsó hamar képes összeszedni a karcokat, ezért biztos lehetsz benne, hogy ha iPad-ed van akkor hamarosan szükséged lesz egy tokra is.

Az Apple maga is kínál megoldást a védelem problémájára az MC361ZM/A típusú tokjával, ami egy remekül kinéző és nagyon praktikus darab. Hozza az ún. Apple minőséget. Igaz hallottam már olyat is, hogy tartós használat mellett gyorsan elhasználódik (erről nincs saját tapasztalatom így nem is tudok róla érdemben nyilatkozni). Amellett, hogy ez a tok védelmet biztosít az eszköz számára állványként is funkcionál, ugyanis a tokot a megfelelő pozícióba állítva remekül elősegíti a virtuális billentyűzeten történő gépelést vagy a videónézést. Tartós használat során nagyon kényelmetlen az iPad-et folyamatosan kézben tartani ezért tényleg elengedhetetlen egy megfelelő tok és/vagy állvány beszerzése az eszköz használatához.

Végül úgy alakult, hogy egy másik típus beszerzésére esett a választásom. A YouTube-on találtam rá – teljesen véletlenül – egy Macally Bookstand bemutató videóra és annak alapján jutottam arra az elhatározásra, hogy mégsem az Apple által kínált iPad tok beszerzését célzom meg, hanem a Bookstandből próbálok egyet szerezni.

Mivel a hazai kínálatban egyelőre sehol sem szerepel ez a típus így az eBay-hez fordultam és egy amerikai eladótól sikerül hozzájutnom a termékhez. 10 nap alatt érkezett meg az USA-ból és egy picivel drágább volt (postaköltség nélkül is) mint az Apple féle megoldás. 54 dollárt kellett érte lecsengetni, de most, hogy a kezemben fogom a terméket biztosan állíthatom, hogy megérte.

Ami nagyon tetszik benne és ezt a videóban is kiemelték, hogy – ellentétben az Apple tokkal – itt tényleg csak a sarkokba helyezett műanyag “patentok” tartják a tokban a készüléket. Ez első pillanatban kicsit ijesztőnek tűnik, de valóban elég biztonságosan bepattan az iPad az arra kialakított helyre. Szerintem szuperül néz ki, még jobban is tetszik mint a fekete “bugyi” és a microfiber (ezt, hogy mondjuk magyarul???) borítás kellemes tapintást biztosít. Ugyanúgy állítható billentyűs és videós állapotba mint az MC361ZM/A. A sarkokon található műanyag patentok pedig a készülék védelmét is biztosítják. Mondjuk abban is biztos vagyok, hogy ha leesik és épp a sarkára érkezik, akkor azok a kis műanyag darabkák le fognak törni a tokól ami onnantól kezdve használhatatlanná válik. Ez persze csak feltételezés és nem áll szándékomban kipróbálni ;)

Arról sincs még tapasztalat, hogy tartós használat mellett mennyire lesz strapabíró, mennyi idő alatt használódik majd el. Ezt a részét a történetnek úgyis csak hosszabb használatot követően lehet majd megmondani, bízok benne, hogy bírni fogja és nem kell egy év múlva új tokot keresgélnem. Így kézben fogva azt gondolom, hogy jó a minőség és ha külső sérülés nem befolyásolja a használatot akkor tartós lesz.

2010
17
máj

Güzü diskmag

, , , — Nincs hozzászólás

A hétvégén összefutottam angelday-jel és volt egy kis nosztalgiázás a régi scene-es időkről.  Bár én sosem voltam aktív tagja a hazai scene közösségnek – azért folyamatosan követtem az eseményeket – főképp a diskmagok gyűjtésével foglalkoztam. Rajongtam ezekért a lemezújságokért. TerrorNews, Kendermag, Voxel csak, hogy néhány nagyobbat említsek. Imádtam őket. Akkoriban – internetelérés hiányában – ezek az újságok jelentették az információáramlást és a mai napig szentül hiszem, hogy a blogok elődjeinek is tekinthetőek.

Nem is én lennék, ha nem álmodtam volna meg egy saját diskmagot. John haverommal kezdtük el szerkeszteni és Güzü-nek kereszteltük a Szilícium mindhalálig c. dokumentumfilm alapján, ahol a “nerd” lett güzüre fordítva. Innen tehát az elcseszett név.

Később több lelkes egri fiatal is csatlakozott az újság szerkesztéséhez, akikkel a Güzü kapcsán ismerkedtünk meg. Fantasztikus idők voltak. Heteket szórakoztunk a kód megírásával, a zene elkészítésével, a cikkek szerkesztésével. Saját “güzü formátumot” szerkesztettünk, amelyet a mag kódja tudott renderelni és lehetett színeket, meg minden színes-szagos dolgot állítani, képeket beágyazni, még a betűtípusokat is ismerte. Én akkoriban Nyi-nyi néven publikáltam (nem röhög!).

Igazság szerint több idő ment el a körítéssel, a kódolással és az egyeztetésekkel mint a tartalmi munkával. Bár amikor már elég sokan voltunk azért szaporodtak a cikkek is, de soha nem ez adta a munka szépségét. Nekem legalábbis nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy alkotunk valamit, csapatban dolgozunk, ötletelünk és imádjuk csinálni. Végül ha jól emlékszem 3 számot élt meg az újság. A legnagyobb siker az volt, hogy kaptunk megkereséseket (postán!!!), hogy küldjük el a friss számokat a mellékelt floppy lemezeken. ’99-et írtunk akkoriban.


Tessék csak nézni az egyedi egér kurzort a bal felső sarokban. Ilyesmire is jutott ám idő ;)

A hétvégi beszélgetésen fellelkesülve rákerestem, hogy van-e valami nyoma a ténykedésünknek az interneten és nagy meglepetésemre a scene.org-on megtaláltam az újság második számát. Le is töltöttem, beüzemeltem a DOSBox-ot a laptopomon és elindítottam a diskmagot. Tökéletesen fut az emulátorban (egyedül a fade-ek mennek kicsit lassabban a normálisnál). Igazi nosztalgikus érzés öntött el. Istenem, hogy mennyi időt és energiát emésztett fel ennek a 3 számnak az elkészítése és milyen jó volt csinálni.

Végezetül szeretném megosztani a 2. szám aláfestő zenéjét. Ezt a merényletet én követtem el:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

← Régebbiek
Újabbak →