Idén ismét Siófokra mentünk nyaralni, a Club 218 apartmanházba, ahol tavaly is voltunk. 1 éve sajnos meg kellett szakítanunk az üdülést mert Boglárka megbetegedett, így 3 nap után haza kellett utaznunk. Rossz emlék, nagyon beteg volt a kiscsaj.
Idén szerencsére minden tökéletes volt, nem betegedett le egyikünk sem. Természetesen vittem magammal a fotós felszerelést is, és összedobtam egy kis Flickr albumot az elkészült képekből:
Második hete nyüstölöm a nehezen megszerzett iPadet, úgy gondoltam, hogy ideje lenne egy kis beszámolót tartani az eddigi tapasztalatokról, de először is a beszerzés körülményeiről szerzett tapasztalatokat szeretném megosztani.
Az iPad megjelenését követő rendkívül pozitív fogadtatás – és persze a kialakult hype – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felébredjen bennem a birtoklási vágy (mint ahogyan az általában történni szokott a kütyübuzikkal) annak ellenére, hogy korábban meglehetősen negatívan nyilatkoztam az eszközről. A bejelentés és megjelenés között eltelt időben kellőképp átpozicionáltam magamban az eszközt és rájöttem, hogy igenis nagy hasznát tudnám venni a mindennapokban. Persze nem alkalmas a laptop kiváltására, szórakoztató elektronikai kütyünek tekintem az iPad-et, aminek a nappaliban vagy a hálószobában van a helye. Nem munkaeszköz de szorult helyzetben akár annak is bevethető.
Átpozicionáltam és belülről elindult az a visszafordíthatatlan folyamat, hogy márpedig nekem kell egy ilyen. Na most a hazai lehetőségek jelenleg is csak “táskás importra” vagy apróhirdetésekre és aukciós oldalakra korlátozódnak, így szerencsét próbáltam a hazai hirdetőtől történő beszerzésre. Csupán negatív tapasztalatokkal lettem gazdagabb, eszközhöz sajnos nem sikerült hozzájutnom.
Az első megrendelésemet követően az eladó váratlanul elkezdte emelni az árat és még az emelt ár mellett sem tudta garantálni a beszerzést. Egy hetem ment el ezzel, majd a fentiek következtében úgy döntöttem, hogy másik forrás után nézek. A második esetben hasonlóan jártam. Ekkor ugyan nem emelkedett az ár, de az átvétel időpontja – a beszerzés késlekedése miatt – bizonytalanná vált. Három hét telt el várakozással a döntés meghozatala óta. Aukciós oldalra tévedtem és leütöttem egy 16GB-os modellt. Bár úgy volt, hogy az licit lezárását követően azonnal átvehető a termék Budapesten ez sajnos nem valósulhatott meg, mert a kimondhatatlan nevű vulkán kitörése beleköpött a levesbe és az iPad nem érkezett meg. A negyedik hétnél tartunk.
Persze dögöljek meg, hogy ez a legnagyobb problémám, de egy igazi avatott kütyübuzi tudja, hogy milyen érzés ez. Meghozza a döntést, hogy vásárol, minden feltétel adott, zöld utat kap a projekt és mégsem sikerül hozzájutni a kiszemelt eszközhöz. Megmondom őszintén, ekkor tartottam ott, hogy egy utolsó próbát még teszek és ha ez is kudarcba fullad akkor feladom és megvárom az európai vagy a hazai megjelenést. Beszmac-ről hívtam föl egy hirdetőt aki elmondta, hogy azonnal mehetek az iPad-ért. Ez délelőtt történt, úgyhogy gyorsan átütemeztem a napi teendőimet, kocsiba vágódtam és elindultam Budapestre, ahol üzleti ügyben volt még pár megbeszélésem, úgyhogy hirtelen sűrű lett a program. Elmentem a hirdetőhöz a megbeszélt helyre, megbizonyosodtam a sérülésmentességről, kifizettem és boldogan távoztam. iPad beszerzési projekt kipipálva.
Tavaly, mikor Bogi egy éves lett, elvittük egy fotóshoz, hogy annak rendje és módja szerint megörökítsük őt egy éves formájában (akkor még nekünk is jutott hely az egyik képen). Kicsit izgultunk mielőtt mentünk, hogy mennyire lesz fotogén a kiscsaj, hogy viseli majd a megpróbáltatást. Mondanom sem kell, hogy nem volt semmi para, simán ment minden.
Idén megismételtük a procedúrát az immár a két éves kis hölggyel. Szinte 2 másodpercig sem volt nyugodtan, alig lehetett lefotózni, keményen feladta a leckét nekünk is és a fényképész hölgynek is. Végül azért csak sikerült egy párat kattintani:
Boglárka kétévesen
Kis családommal (négyesben)
Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a blog nem alakul át egészséges életmód és életvitel bloggá, mindössze mostanság ezen dolgok bírnak nagy prioritással az életemben.
Szóval, a mai napon megvolt az első futóedzés. Le is vagyok törve rendesen, mert azon túl, hogy siralmas lett az eredmény még lehet, hogy egy tűdőgyulát is sikerült összeszednem, köszönhetően a szájon át történő levegőért kapkodásnak. Merthogy igencsak kellett kapkodnom a levegőért. Bár nagyon jól tudtam, hogy amíg bele nem rázódik az ember addig rettentően nehéz az első néhány alkalom, mégis lelomboz az eredmény. Mindössze 2 km-t sikerült teljesítenem.
Az első két körben nem volt semmi gond, de a harmadik körtől azt hittem, hogy meghalok. Akkor már igencsak kapkodtam levegő után, s míg az elején tudtam arra figyelni, hogy csak orron keresztül lélegezzek, a harmadik körtől már a fülemen is szívtam a zoxigént. Kapkodtam, ziháltam. Az ötödik körben már csak vonszoltam magam a cél felé, amiről le sem tudtam venni a szemem. Gyalogoltam még egy levezető kört, melyben felszívtam magam egy kicsit és éreztem, hogy egy pár kör még vállalható lenne, de azt is éreztem, hogy ég a torkom és taknyom-nyálam kezd egybefolyni. Úgy 3 ℃ lehetett, így inkább megelégedtem az elért lesújtó eredménnyel és hazajöttem. Nem akartam az első alkalommal teljesen szétesni, ráérünk még azzal.
Arról meg már nem is szólok, hogy nagy elánnal nekiindultam, hogy majd Run Charttal szépen mérem az eredményeket, meg minden, aztán az első kör végén jutott eszembe, hogy nem indítottam el. Akkor pedig már nem akartam megállni, így az eredmény szépen feledésbe merült a /dev/null-ban.
A következő alkalommal egy 20 perces könnyű futásnak kellene következnie, de ezt most nagy mértékben függővé teszem attól, hogy lebetegszem-e vagy sem. Ha megmaradok, akkor pénteken jöhet a megmérettetés, addig még úgyis időszerű egy squash-olás is.
