software

2010
28
aug

Tűzfal építés egyszerűen


Mindig is közel álltak a szívemhez a Linux alapú megoldások. Alapvetően “konzol huszárnak” tartom magam, nem riadok meg néhány shell szkript megírásától, mi több, az esetek többségében kifejezetten jobban szeretek a konzolban dolgozni mint a GUI-n kattintgatni. Hiába, DOS-on és Linuxon nőttem fel, Dos Navigator és Midnight Commander volt a desktopom. Volt amikor Lynx volt az alapértelmezett böngészőm, Mutt a levelezőkliensem, néztem már videót az MPlayer ASCII art kimenetén keresztül (mplayer -vo aa) és hardcore linuxos időszakomban készítettem a cdw (CD/DVD író frontend) alkalmazást.

Szerver üzemeltetés során az egyik leggyakoribb igény – webszerver építése mellett – egy stabil, magas rendelkezésre állású és biztonságos tűzfal kialakítása. Nálam általában az iptables és az ipfw a favorit. A legelképesztőbb dolgokat be lehet velük állítani, a költség vonzata pedig kimerül egy megfelelő hardverkonfiguráció beszerzésében. Nem véletlen, hogy sok nagyvállalat teszi le a voksát Linux alapú tűzfal megoldás mellett, még akkor is ha a teljes informatikai rendszer Windows alapú szervereket, klienseket és szolgáltatásokat tartalmaz.

Ahogyan a bejegyzés elején már említettem, nem riadok meg néhány shell szkript megírásától, így az iptables konfigurációja sem szokott problémát okozni. Mi több, az iptables eleve biztosítja, hogy az elkészített szabályokat egyetlen parancs kiadásával egy állományba mentsük, ahonnan később könnyedén visszatölthető a mentett állapot (iptables-save). Sok Linux disztribúció már alapértelmezetten tartalmaz valamilyen inicializáló szkriptet a tűzfal szabályok betöltésére így nincs is különösebb gond addig amíg csak néhány port engedélyezéséről és/vagy átirányításról van szó. Amikor a szabályok száma drasztikusan elkezd növekedni és ezeket napi szinten kell módosítani, finomhangolni, akkor a legnagyobb geek rendszergazda is belátja, hogy nem feltétlenül ez a leghatékonyabb módja az üzemeltetésnek. Ha ilyen helyzetben találod magad, akkor lehet szükséged a Firewall Builder alkalmazásra.

A Firewall Builder egy platformfüggetlen GUI a különböző platformok tűzfalainak menedzseléséhez, amely fut Windowson, Linuxon és legnagyobb örömömre Mac OSX-en is. Igaz, hogy engem csak az iptables-re és az ipfw-re vonatkozó részek érintenek, de impozáns a támogatott platformok listája:

  • iptables
  • ipfw
  • pf (Packet Filter)
  • Cisco ASA/PIX
  • Cisco ACL
  • HP ProCurve ACL

Régebben egy Cisco SOHO routert használtam, amely ACL-jének a kezelését manuálisan konfigurálgattam, mert a webes felülete sosem akart rendesen működni. Sokszor vért izzadtam mire sikerült a kívánt beállításokat elvégeznem, jól jött volna akkor is ez a szoftver. A Check Point tűzfalmegoldásánál találkoztam ehhez hasonló, grafikus felhasználói felületen történő adminisztrációval, de az leginkább fájdalmas emlék számomra.

A Firewall Builder mindamellett, hogy remek felületet biztosít a tűzfal létrehozására és adminisztrálására, további remek kényelmi és biztonsági funkciókat is biztosít. Képes az elkészített szabályokat ellenőrizni és analizálni, figyelmeztet, ha egy beállítás “kitakar” egy másikat vagy esetleg ütközik vele. Egyszerűen lehet meglévő beállításokat duplikálni további szerkesztéshez vagy rendezni a szabályok sorrendjét. Új szolgáltatásokkal, hosztokkal és csoportokkal lehet kiegészíteni a meglévő szabályrendszert, akár egy egyszerű drag-and-droppal.

A csoportok és meta objektumok létrehozása különösen nagy segítség a mindennapi adminisztrációban, melyekkel olyan egységeket is létre lehet hozni amelyek fizikailag nem is léteznek. Ezek lehetnek címtartományok, egyedi ip címek, hálózati interface-ek, sőt akár text állományból is be tudja olvasni az abban regisztrált címeket. A routing tábla adminisztrációját is el lehet végezni a szoftver felületén keresztül, valamint óriási segítséget nyújt a virtuális hálózati interface-ek létrehozásában. Alapértelmezetten tartalmazza a standard szolgáltatások listáját (ICMP, IP, TagServices, TCP, UDP) amelyeket természetesen saját szolgáltatásokkal is ki lehet egészíteni, melyekből szintén készíthetőek csoportok. Így nem kell az azonos szolgáltatásokat használó szabályokhoz (például a Windows megosztásokhoz) mindig ugyanazokat a portokat behúzgálni. Csak definiálni kell egy csoportot amely a szükséges portok/szolgáltatások listáját tartalmazza, majd azt az egy szolgáltatáscsoportot kell beilleszteni a szabályokhoz. A későbbi adminisztráció során is kényelmes ezek kezelése, hisz ha bővítjük vagy szűkítjük a listát akkor azok – csoport lévén – automatikusan érvénybe lépnek az összes használt beállításnál.

Végül, de nem utolsó sorban az elkészült csomagot egyszerűen lehet telepíteni a tűzfalra, anélkül, hogy a Firewall Builder bármilyen komponensét telepíteni kellene a szerverre. Akár egy laptopon el lehet végezni a teljes konfigurálást. Ha minden elkészült, akkor a Firewall Builder legenerálja a megfelelő szkriptet a beállítások alapján és – tapasztalataim alapján – SSH-n keresztül elküldi azt a szervernek, majd lefuttatja. Milliónyi apró finomhangolást lehet végezni mind a szabályokra, a telepítésre és a program felületére egyaránt.

A szoftver árazása is barátságos, mindössze 120 dollárba kerül. Nyilvánvalóan a legtöbben üzleti célra vásárolnák meg a terméket, ezért fontos lehet, hogy vásárlás esetén a licencen túl tudnak küldeni nyomtatható számlát is a magyarországi vásárlóknak (ezt kérni kell). A 30 napos próbaverzió letölthető a Firewall Builder honlapjáról.

2010
24
aug

Egy frissítést várok még


Az elmúlt időszakban volt egy pár szoftver amelynek a frissítését, megjelenését nagyon vártam, a legtöbb esetben ez meg is oldódott. Volt ami időközben megjelent és volt ahol alternatívára váltottam.

Desktopon egy ideje a Cha-Chinget használtam a pénzügyek nyilvántartására. Ügyes kis szoftver a legszebb felhasználói felülettel a kategóriában, de nagyon-nagyon bugos volt. Ha jól emlékszem tavaly év végén jelent meg hozzá az utolsó frissítés ami javított is néhány hibát, de összességében továbbra is csak egy bughalom maradt az egész. Gyakran kézzel kellett módosítanom az adatbázisában, annyira el tudta szúrni a dolgokat. Volt hozzá iPhone kliens is ami többnyire hiba nélkül működött, de mikor szinkronizáltam az asztali verzióval olyankor furcsa dolgokat tudott művelni. Érezhető volt, hogy nem lesz komoly folytatása a szoftvernek, mert a várt frissítések sorra elmaradtak (igaz egy bugreportom nyomán egy számomra kritikus hibát még javítottak). Alternatíva után kezdtem kutakodni, de sokáig nem találtam igazán kedvemre valót. Sok esetben az iPhone kliens hiánya tántorított el, sokszor pedig túl bonyolult kezelésű programokat találtam, amire nem volt szükségem. Végül ráeszméltem, hogy az iPhone kliens nem nélkülözhetetlen számomra, végül csak a desktop verziókra fókuszáltam. Így találtam rá a MoneyWellre. Hamar sikerült hozzászoknom és megfelelően beállítgatnom a programot így Cha-Chinget nyugdíjba küldtem, csakúgy mint a fejlesztő, mert a program a legjobb tudomásom szerint meg is szűnt. Közben megjelent a MoneyWell iPhone kliense is, ami ugyanolyan jól sikerült mint az asztali verzió, nagyon elégedett vagyok a váltással.

Tennivalóim nyilvántartását a Things látta el hosszú időn keresztül. Egyetlen komoly hátránya a cloud-sync hiánya, amit már nagyon régóta vártam és minden Things felhasználó ezt követeli a fórumokon. Állítólag hamarosan érkezik ez a feature, de én meguntam az egy éve tartó várakozást és OmniFocusra váltottam, amiről már be is számoltam itt a blog hasábjain.

A Reeder for iPad-ről is írtam már, mikor még nem jelent meg az App Store-ban. Azóta persze elérhető a szoftver és nyugodtan merem állítani, hogy a legjobb RSS olvasó ami ma elérhető az eszközre. A fejlesztő pedig már szivárogtatott Twitteren, hogy érkezik a desktop verzió is. Ha az is olyan jól sikerül mint az iPhone/iPad verziók akkor tuti, hogy lecserélem a NetNewsWire-t.

A végére hagytam a kedvencemet, az egyedüli programot aminek nem érkezett még meg a frissítése, alternatívája pedig nem létezik, ez a TextMate. Mióta Mac-re váltottam azóta használom a TextMate-et, a legjobb editort ami elérhető a piacon. Kicsi, gyors, pluginezhető és témázható (itt a kedvenc témám, amit a Doctrine projekt honlapján lévő példakódok inspiráltak, és mellesleg magamnak csináltam) és a Project+ kiegészítővel már majdnem mindent tud ami szükséges. Nagyon időszerű lenne már a TextMate2 megjelenése amiről – azon kívül, hogy teljesen újra lett írva az egész – nem sokat lehet tudni, és leginkább a megjelenését fedi homály. Már arról is terjengtek kósza hírek, hogy nem érdemes várni rá, soha nem fog megjelenni, de erre a hivatalos oldalon mindig rácáfolnak, csak a megjelenést nem teszik konkréttá. Persze a próbáltam alternatívát keresni (BBEdit, Eclipse, Zend Studio) de egyikkel sem tudtam igazán produktív lenni, a TextMate benne van a kezeimben. Nagyon várom a 2-es verzió megjelenését és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a rengeteg feature requestből mi kerül megvalósításra.

2010
17
aug

Tökéletes GTD megoldás


Mikor elkezdtem alkalmazni a GTD-t a mindennapi teendőim rendszerezésére, akkor még nem volt túlzottan nagy a programkínálat. Csak két versenyző jöhetett igazán számításba, a Things és az OmniFocus. Hamar kiderült számomra, hogy az OmniFocus egy igazi, hardcore GTD rendszer amely 100%-ban illeszkedik a David Allen féle metodikába. Kezdő GTD harcosként kicsit túlkomplikáltnak és túlmisztifikáltnak hatott rám a szoftver, nem igazán tudtam rendeltetésszerűen használni, leginkább csak kínlódtam vele. Üde színfolt volt a Things megjelenése, amely nagyon megkönnyítette számomra a dolgok rendszerezését, a letisztult, mérnöki módon megtervezett felület pedig elvarázsolt. Egymás mellé rakva a két programot szembetűnő a különbség. Az OmniFocus egy régi szabású, old-school Mac-es programként hat, a Things ezzel szemben gyönyörű, ízléses ruhában tetszeleg. Nem utolsó sorban van némi árkülönbség is a két termék között. A Things-hez 50 dollárért lehet hozzájutni, míg az OmniFocus 80 dollárt kóstál.

A fentieket figyelembe véve és mindkét szoftvert kipróbálva végül a Things mellett tettem le a voksomat és használtam boldogan az elmúlt években. Időközben megjelentek az iPhone kliensek is, remek kiegészítőként a Mac-es megoldás mellé. Mindig “zsebben tarthatóak” a feladatok, bárhol is járok a telefonom mindig nálam van. Persze olyankor is jól jön az iPhone kliens, mikor nem akarom bekapcsolni a számítógépet. Reggel csak rábökök a telefonomon a Things ikonjára és már látom is a napi teendőimet. Ha úton vagyok és jön valami input, csak megnyitom az appot is bepüfölöm az Inboxba a tennivalót. Szuper jó kis rendszer ez, bár megvan a maga rákfenéje.

Sosem sikerült egy igazán jól használható struktúrát kialakítanom Thingsben a dolgok rendszerezésére. Vagy túl sok, vagy irreleváns címkéket akasztok a feladatokra, ami később megnehezíti az áttekintést. A címkézéses megoldás sosem nyerte el a tetszésemet, nem tudtam hatékonyan alkalmazni. A másik nagyon kritikus hiányosság, hogy a Things jelenleg csak wifi hálózaton keresztül képes a szinkronizációra, így mindig észben kell tartani, hogy a rendszerezést követően össze kell majd szinkronizálni a klienseket. Az iPad verzió megjelenésével – amely az első alkalmazás volt amit megvásároltam az iPadre – tovább növekedett a kliensek száma, ezzel növelve a szinkronizálandó kliensek számát. Nincs annál idegesítőbb, mikor vasárnap este hátradőlök a kanapén, ölbe veszem az iPad-et, hogy megnézzem mi várható hétfőre, majd kiderül, hogy már napok óta nem cseréltem adatot a Things gazdával, így teljesen elavult információk jelennek meg az eszközön.

Lehet tudni, hogy gőzerővel dolgoznak az OTA (Over The Air) adatcserélő megoldáson a CulturedCode főhadiszállásán (Server component in private beta. Intensive work on client integration.), de meguntam a várakozást, ezért elkezdtem alternatíva után kutakodni. Épp ekkor jelent meg az App Store-ban az OmniFocus iPad verziója, amely a képernyőképek alapján nagyon megnyerő lett és a leírásban megtalálható, hogy támogatja az OTA szinkronizációt is. Úgy döntöttem, hogy letöltöm a szoftver Mac-es, 14 napos próbaverzióját és majd annak alapján meglátom, hogy érdemes-e foglalkozni vele.

Az elmúlt 2 évben, mióta nem láttam az OmniFocust nem túl sokat változott a program felülete, de szerencsére nem ez volt az elsődleges szempont a választásban. Átmigráltam a folyamatban lévő, aktuális feladatlistáimat Thingsből, majd használatba vettem a programot. Gyorsan hozzászoktam a kicsit furcsa billentyűparancsokhoz is és sikerült mindent a szájízemnek megfelelően beállítani. Kicsit meglepődtem, hogy mennyire kézre áll minden és ami korábban bonyolultnak tűnt az most mennyire praktikus és hasznos. Minden feladatot egy projekthez és egy kontextushoz lehet hozzárendelni. Ha a kontextusok listáját sikerül megfelelően kialakítani akkor gyerekjáték a feladatok rendezése. Nagyon tetszik, hogy ezeket fa struktúrában is ki lehet alakítani így az egyes kontextusokat tovább lehet bontani. Nekem például a legtöbb feladatom számítógéphez kötődik, így egy sima Computer kontextus nem teszi túl átláthatóvá a tennivalóimat. Ha viszont ezt tovább bontom E-mail, Szerver, Internet, Blog stb. kategóriákra akkor sokkal jobban tudom rendszerezni a feladatokat, mégis egy fő kontextus alá vannak besorolva, ahogy annak lennie kell. Ugyanez igaz a projektekre is, melyeket folderekbe lehet csoportosítani, így teljesen külön tudom kezelni a munkával kapcsolatos illetve a szabadidős dolgaimat. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a projekteken belül lehet létrehozni csoportokat (Action Group) is, amelyek szintén fa struktúrába rendeződnek. Ez számomra olyankor hasznos, ha egy feladat elvégzése több lépésből áll, de ezeket valami oknál fogva nem akarom külön projektbe szervezni. Arról már nem is beszélek, hogy a tennivalókhoz mindenféle jóság beállítható, úgy mint kezdés ideje, határidő, következő áttekintés időpontja, becsült idő, státusz, típus, ismétlődés, minden ami csak kell. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a szűrők segítségével saját nézeteket lehet kialakítani és azokat el lehet menteni perspektívaként, egyből erekció alakulhat ki.

Egy hét elég is volt arra, hogy megbizonyosodjak róla mennyire megfelelő számomra az OmniFocus. Megvásároltam a desktop verziót, valamint kiegészítőként az iPhone és iPad alkalmazásokat is. Beállítottam, hogy WebDAV-on keresztül szinkronizálja az adatokat és láss csodát, minden tökéletesen működik. Gyakran előfordul, hogy hétvégén be sem kapcsolom a laptopot, mert az iPad-en mindent kényelmesen, gyorsan el tudok intézni és szívesen is használom, ezért nagy öröm, hogy az OmniFocus tábla verziója tökéletes élményt nyújt. Másokkal ellentétben, nem az iPhone klienst alakították át a nagyobb kijelzőre optimalizálva, hanem egy teljesen új programot készítettek.

Itt található az egyik legjobb OmniFocus feature, az előrejelzés, amely úgy működik mint a naptár heti nézete. Az elkövetkező – majd az azt követő – 7 nap határidős eseményeit mutatja napokra lebontva. Gyönyörűen lehet vele tervezni és áttekinteni, remélem a desktop verzió is hamarosan megkapja ezt a tulajdonságot.

Bár az OmniFocus programcsomag nem tartozik a legolcsóbbak közé, de megéri az árát. Látszik a fejlesztése mögött meghúzódó következetesség és folyamatosság, melynek révén egyre tökéletesebbé válik.

2010
14
máj

Twitter és RSS kliens áttekintés


Nem szeretném szaporítani az iPad beszámolók számát, mindenki előtt ismert, hogy mit tud az eszköz, csak a billentyűzetet koptatnám az ismétléssel. Ujjlenyomatos kijelző, kicsit nehezebb a vártnál és NINCS FLASH! Mindezek mellett nagyon szerethető kis kütyü az iPad, pillanatok alatt beépült a minden nap használt eszközeim közé. Az iPhone-t jobbára már csak akkor használom böngészésre és alkalmazások futtatására ha épp úton vagyok, itthon teljesen átvette a helyét a tábla. Igaza van a “veterán” iPad felhasználóknak, hogy az iPhone a nevetséges kis törpévé zsugorodik már egy rövidke iPad használat után is. Ez nem fikázás, hiszen ha úton van az ember akkor nincs is jobb egy zsebben lapuló okostelefonnál, de a kanapén elterülve a böngészési élmény messze elmarad attól amit a tábla biztosítani tud.

Alkalmazások terén azonban közel sem olyan rózsás a helyzet mint az iPhone esetén. Bár már most is meglehetősen nagy a programkínálat az AppStore-ban, mégis hiányérzetem van. A mai napig nem sikerült például tökéletes Twitter klienst és RSS olvasót találnom, pedig kitartóan keresgéltem. A “nagyok” már elkészítették az alkalmazásaik iPad-re optimalizált verzióit, de vannak még nagyon várt alkalmazások, mint például a Tweetie for iPad. Ha már Twitter kliensnél járunk akkor had kezdjem a beszámolómat ezzel és az RSS olvasókkal szerzett tapasztalatommal.

Jelenleg a Twittelator for iPad-et használom. Messze van a tökéletestől, de a jelenleg elérhető kínálatból ezt találtam a leginkább használhatónak. Kipróbáltam persze a Twitterrific for iPad-et is, de nekem valahogy nem jött be, bár kétségtelen, hogy vannak szerethető funkciói. Ami nagyon tetszett a Twitterrificben, hogy a twittekbe ágyazott képeket ún. popoverben jeleníti meg, míg ugyanez a Twittelatorban úgy müködik, hogy a kép linkjére bökve betölti a weboldalt. Apróság, de mégis nagyon hasznos kis feature. További kis idegesítő dolog, hogy indításkor mikor letöltődnek a friss tweetek és @reply-k egy pár másodpercig az összes korábbi @reply olvasatlanként jelenik meg, ami azt a hatást kelti mintha hirtelen jött volna 100 üzenet az utolsó indítás óta. Ehhez persze hozzá lehet szokni, kezdetben nagyon zavaró volt. Összességében nagyon kellemes kis Twitter kliens, kézre áll és mindent tud ami elvárható egy ilyen alkalmazástól. 4€-t mindenképp megért.

Twittelator for iPad

RSS olvasó ügyében kevésbé rózsás a helyzet. 4 valamire való alkalmazást találtam a boltban: The Early Edition, NewsRack, Feeddler és a NetNewsWire.

Logikus választásnak tűnt a The Early Edition, ami a képernyőképek alapján tényleg nagyon szép és formabontó alkalmazás. Azonban jelenleg nem támogatja a szinkronizációt Google Reader fiókkal. Erre azért van nagy szükségem mert hol az iPaden, hol az iPhone-on, hol a desktopon olvasok híreket. Szeretem ha mindegyik szinkronban van és nem kell olvasottnak jelölnöm azokat a bejegyzéseket amiken egy másik eszközön már átrágtam magam. Fontos megjegyeznem, hogy állítólag hamarosan érkezik a GReader szinkronizációval felszerelt verzió is. Nagyon tetszetős a hagyományos papír alapú újságok szedésére emlékeztető megjelenési forma, de nem vagyok benne biztos, hogy teljesen igazodna a feed olvasási szokásaimhoz (tényleg nem tudom, sosem próbáltam, ez csupán feltételezés).

A Feeddler ingyenes verzióját próbáltam, de nagyon nem győzött meg. Nagyon idegesített, hogy csak az olvasatlan bejegyzéseket jelenítette meg és az olvasott bejegyzéseket nem lehetett olvasatlannak minősíteni. Biztos javítják majd hamarosan, de nálam itt el is vérzett a program.

A NetNewsWire-ben nagyon bíztam, mert nálam a de facto standard az alkalmazás desktop verziója. Sajnos a review-k alapján ugyanazokban a hibákban szenved az iPad verzió mint az iPhone-ra fejlesztett változat. iPhone-on szenvedtem vele egy darabig, de feladtam. Így az tábla verzió esélyt sem kapott.

NewsRack for iPad

Végül a NewsRack került a kosárba 4€-ért. Nem vagyok vele tökéletesen megelégedve. Mindazt tudja ami egy RSS olvasótól elvárható, de nagyon zavaró, hogy egy linket megnyitva 10-20 másodpercig eltart amíg azt elkezdi betölteni a böngészőjébe. Amíg elkezdi és nem amíg betölti! Pénzkidobásnak érzem, hogy megvásároltam, de átmeneti megoldásnak megteszi. Átmeneti megoldás, mert hamarosan érkezik a kedvenc iPhone-os RSS olvasóm, a Reeder iPad verziója. Ezt a fejlesztőtől sikerült megtudnom egy e-mail váltást követően. Látatlanban is azt mondom, hogy a Reeder fogja majd biztosítani a tökéletes hírolvasási élményt.

2009
04
jan

Safari cookie bug


Apple Safari

A hírhedt 10.5.6-os frissítés telepítése óta küzdöttem egy buggal. Sokáig egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a bugot a Safari okozza, így aztán eltartott egy darabig mire sikerült megoldást találnom a hibára.

Egy webes feladatnyilvántartó (GTD)/számlázó szolgáltatás fejlesztésén dolgozok. A szolgáltatás saját hitelesítést használ és bejelentkezéskor megadható, hogy következő látogatáskor automatikusan léptessen be a rendszer. Ekkor az alkalmazás – jól megszokott módon – a böngészőben, egy cookie-ban tárolja el a felhasználót és a hitelesítési jegyet. A szolgáltatás ezen része már hónapokkal korábban elkészült, sőt belső körökben már egy ideje a tesztelés folyik. Így meglepetésként ért, amikor nagyon ronda – a hitelesítés modullal összefüggésben lévő – hibák kezdtek megjelenni lépten-nyomon.

Az alkalmazást Fluiddal használom és pont a hiba megjelenése előtt jött ki egy Fluid frissítés. Így első körben teljesen triviálisnak tűnt, hogy a fluid okozza a hibát. Rápróbáltam Safarival is, de a hiba itt is ugyanúgy jelentkezett (tudom, tudom same engine). Később valamiért elterelődött a gyanú a böngészőről és a kódban kezdtem el debuggolni, nem túl sok sikerrel. Végül ismét a Webkit-re kezdtem fókuszálni, miután feltűnt, hogy más webes cuccok cookie-jai is eltünedeznek, míg Firefoxszal hibátlanul működik minden. Az Apple fórumán találtam hasonló – cookie elveszéses – hibákról szóló topikokat. Másoknál is jelentkezett ez a bug a 10.5.6-os OS X frissítést követően és többen javasolták a böngésző újratelepítését.

Le is rántottam a Safari (3.2.1) image-et az Apple-től. Feltelepítettem a programot, majd újraindítottam. Azóta kifogástalanul menti a Fluid is és a Safari is a cookie-kat és a szolgáltatás hitelesítésével sincs gond. Süti!