Már 10 napja annak, hogy az új MacBook Pro-t használom és most jött el az ideje annak, hogy beszámoljak eddigi tapasztalataimról. Az unibody széria már tavaly debütált, nálam azonban még csak most érkezett el az ideje annak, hogy újítsak. Több dolog is közrejátszott ami miatt úgy döntöttem, hogy frissítem a pont 2 éves MacBook Pro-mat.
Az iPad bejelentése első körben nem nyűgözött le, de mélyebben átgondolva a dolgot arra jutottam, hogy remek kis eszköz lenne a nappaliba. Olvasásra, netezésre teljesen el tudom képzelni. Igaz, hogy nagyságrendileg ugyanazt nyújtja mint az iPhone, de a méretes kijelző mégiscsak gazdagítaná a felhasználói élményt. (Btw, bárki bármit is mond, az iPhone – a képernyő méretéből kifolyólag – könyvolvasásra egyszerűen alkalmatlan.) Szóval elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy milyen frappáns is lenne, ha az iPhone fejlesztésből befolyt összeget stílszerűen iPad vásárlásra fordítanám, ezzel megfinanszírozva a további fejlesztések hardveres oldalát. Már-már rá is szántam magam, hogy a büdzsében elkülönítek egy összeget az eszköznek, de ekkor bevillant, hogy annyi ismeretlen tényező van még ami megakadályozhatja vagy megnehezítheti a vásárlást, hogy a tényleges beruházásig akár még egy év is eltelhet. Arra gondolok, hogy hazánkban mikor lesz hozzáférhető (legálisan), ki fogja értékesíteni (ha mobilszolgáltató akkor milyen kondíciókkal) és az első szériának milyen hibái derülnek ki a megjelenést követően.
Néhány hete a laptopom egy furcsa jelenséget kezdett el produkálni. Valahányszor a beépített hangszóró megszólalt egy magas frekvenciás sípoló hangot kezdett el sugározni, egészen addig amíg a hangszórót – pár másodperc elteltével – a gép ki nem kapcsolta. És ez így ment valahányszor egy e-mail érkezett vagy megszólalt a Startup Sound. Hosszú távon nem volt zavaró, mert ha hozzászokott a fülem a sípoláshoz – úgy mint az óra ketyegéséhez – akkor már fel sem tűnt az egész, de valahányszor megszólalt akkor akaratlanul elvonta a figyelmemet. Volt egy másik probléma is a géppel, mégpedig az akku élettartama. Igyekeztem nagyon vigyázni a gép akkumulátorára – az első MacBook-om vásárlásakor egy posztot is szenteltem neki – de hiába. Az utolsó mérések szerint 50%-os volt a kapacitása és ezt egy valószínűsített cellazárlat tovább súlyosbította. Hiába az odafigyelés, a havi kalibrálás és a 80 töltési ciklus (2 év alatt!!!) a cucc erősen kezdte magát megadni, kb. 2 órára csökkent az élettartama.
Mindezek mellett már nagyon időszerű volt egy memória upgrade is, mivel a megvásárlás óta az alap 2GB RAM-mal használtam a gépet, amit már kezdtem nagyon kinőni. Mindezeket összevetve arra jutottam, hogy idén inkább laptop vásárlással áldozok az Apple oltára előtt. A RAM és az akku cserére nem volt kedvem túl sokat költeni, a szervizelés gondolatától pedig rázott a hideg. Bele sem mertem gondolni, hogy mennyi ideig kellene a feleségem laptopjával dolgoznom, amíg az enyém le van adva javításra. Grrrrrrr!
Összességében ezek a dolgok vezettek oda, hogy ismét a laptop csere mellett döntöttem. iJoe – a fentiek ismeretében – nagyon méltányos ajánlatot adott és immáron 10. napja az új MacBook Pro 15”-t nyúzom. Az eddigi tapasztalataim nagyon kellemesek, szembeötlőek a változások (nem csak a külsőt tekintve). Az új gép észrevehetően csendesebb mint a régi volt, sokkal kevesebbet tekeri a ventilátort (vagy csak egyszerűen csendesebben teszi azt). A laptop felülete is sokkal hűvösebb, nincs az a kellemetlen érzés, hogy izzad a tenyerem a billentyűzet fölött. A billentyűzet fényévekkel kényelmesebb mint a régi volt a glossy kijelző viszont kissé zavaró. Ha hátulról kapom a fényt akkor erőteljesen tükröződik és keményen be kell neki árnyékolni vagy pozíciót kell váltani.
Az akkura most igyekszem az eddiginél is jobban odafigyelni. Legújabb információim szerint nem árt neki, ha egy-két naponta járatjuk egy kicsit töltő nélkül is, de ez úgyis csak hosszú távon derül majd ki. Összességében nagyon elégedett vagyok a cserével.
Úgyis kell még Apple Wireless Alu keyboard, Airport Extreme, NAS és hátizsák is.
