Ismétlődő jelenség, hogy Anita este megjelenik a dolgozószobámban a következő kérdéssel: elvihetem egy kicsit a telefonodat?
Jelenleg csak egy számítógép van a háztartásban, de az vagy velem van a munkában, vagy ha a kiscsaj már alszik, akkor jobbára én ülök előtte. Így Anitának meglehetősen korlátozottak a lehetőségei leveleinek olvasására vagy egy kis esti internet böngészésre. Ilyenkor kerül képbe az iPhone, amely ezen igényeit hivatott kiszolgálni.
Reggelente mielőtt elindulok az irodába, a reggeli kávé mellett szoktam átfutni a leveleimet és a friss híreket. Teszem ezt persze az iPhone segítségével. Nem kell gépet indítanom és az étkezőben ülve át tudom futni a fontosabb dolgokat, miközben kortyolgatom a kávét. Akárhogy is, kényelmesebb mint a notebookkal az ölemben.
Nem volt ez mindig így. Persze az iPhone vásárlása előtt is olvastam híreket és már akkor is átfutottam reggelente a levelezésemet. Akkoriban sem notebookkal az ölemben ittam a kávét, a PocketPC volt az akkori segítségem. Mégis teljesen más volt, a felhasználói élmény meg sem közelítette azt amit az iPhone használata közben érzek. A felhasználói élmény kapcsán sokan egyből a képernyőforgatásra és a pinazoomra gondolnak, pedig bőven nem erről van itt szó.
Megtapasztalva, hogy milyen élmény egy 3×3 pixeles területet eltalálni a stylus-szal, hamar elvette a kedvem a tenyérgéppel történő böngészéstől. Tény, lehet vele böngészni! Ugyanúgy ahogyan például mp3-at is lehet vele hallgatni és levelezésre is alkalmas, de az élmény az majd minden esetben elmarad. Inkonzisztens felületek, a “gördülékenység” teljes hiánya, össze-vissza széttördelve, áttekinthetetlenül megjelenített weboldalak. Az iPhone-t használva minden kézre esik. Nem kell erőlködni, élmény a használata. Nem fáradok el és nem vagyok ideges mikor leteszem a kezemből az eszközt. Használat közben mindig az jut az eszembe, hogy egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem csinálta ezt meg eddig senki?
Ismerek persze olyat is aki egy héten belül eladta az iPhone-ját, mert csalódás volt számára, hogy nem tudott korlátlanul telepítgetni – hello, Installer? – és jobban tetszettek neki a Windows Mobile-os skinek (hajrá!). De nem is erről van itt szó. Azt látom Anitán is, hogy azért szereti használni a csodatelefont, mert nem okoz számára nehézséget a használata. Elboldogul vele és tökéletes célhardverként funkcionál, egyszerűen tökéletes mobil platform.
PS.: a múltkor épp mp3-at hallgattam és miközben szólt egy szám, megböktem az album borítójának közepét. Erre bazdmeg megjelent az épp játszott szám szövege. Persze magából az mp3-ból került elő a lyrics, amit korábban én tettem bele, no de akkor is. Szokás szerint ezek az apró, pici finomságok…
Miközben ezt a posztot írtam, Anita megjelent a szobában és se szó, se beszéd megragadta a telefonomat és magával hurcolta a másik szobába. Lassan vennem kell neki egy sajátot, vagy magamnak egy 3G-t 
