gondolat

2010
26
aug

Ügyfélszolgálati pokol


Múlt évben dilemmáztam itt a havi fix kiadások csökkentése kapcsán. Akkor nyitott maradt a kérdés. Az eltelt egy év távlatából visszatekintve azt állapítottam meg, hogy a célt sikerült elérni, eredményesen zárult a projekt. A teljesség kedvéért összefoglalom, hogy mi történt.

A kulcsmotívum az volt, hogy tavaly szeptemberben az iPhone 2G-t 3GS-re cseréltem. Átszerződtem a T-Mobile-hoz 2 éves rabszolgaságot vállalva, és az Ikon 200 díjcsomagba léptem be. Nagy dilemma volt, hogy a havi 1GB adatforgalom elegendő lesz-e az igényeimnek, de most már nagyon jól látszik, hogy tökéletesen beleférek a díjcsomag nyújtotta keretekbe. A csomagban foglalt 200 perc beszélgetés, a 100 db SMS és az adatforgalom tökéletesen megfelel az igényeimnek, ideálisan ki tudom használni. Az iPhone 3GS pedig biztosítja a tetheringet, hogy a laptoppal is internethez jussak ha épp úton vagyok és nincs más lehetőség a kapcsolódásra. Ezzel a lépéssel a Vodafone-os internet-előfizetésem sorsa is megoldódott, amit egy minimális havidíjú csomagra cseréltem, elkerülve a hűségidő lejárta előtti felmondásból eredő szankciót. Azóta már letelt a teljes hűségidő és sikerült megszüntetni az előfizetést, ami nem volt eseménytelen.

Bízva a gyors ügyintézésben felhívtam a Vodafone telefonos ügyfélszolgálatát és elmondtam, hogy lejárt a hűségidőm amit nem kívánok meghosszabbítani, ezért szeretném kezdeményezni az előfizetés lemondását. Az ügyfélszolgálatos hölgy tájékoztatott, hogy ezt csak írásban tehetem meg a Vodafone-nak címzett levélben. Azt gondoltam, hogy ez csak valami vicc lehet, de mikor visszakérdeztem megerősített, hogy ez így van. Nem adtam föl, elautóztam az Agria Parkba, hogy kísérletet tegyek az ottani Vodafone üzletben is, hátha személyesen több sikerrel járok. A sorszámot osztó automatánál ért a meglepetés, ugyanis mikor az előfizetés megszüntetése opciót választottam, akkor arra utasított az automata, hogy fáradjak az üzletben kihelyezett telefonhoz és hívjam az ügyfélszolgálatot. 22-es csapdája. Gondoltam hát egyet és a számla befizetése opciót választottam, amire persze egyből kaptam is sorszámot, mi több azonnal szólítottak is. Szerencsére egy nagyon normális srác ült a pultban, így kb. két perc alatt sikerült mindent elintézni és az előfizetést megszüntetni. Kicsit meglepett mikor másnap hívtak a szolgáltatótól, hogy beérkezett az ügyem a központba és kedvező ajánlatot tennének ha nem mondanám le a szolgáltatást. Először azt gondoltam, hogy viccből azt válaszolom írásban keressenek meg ez ügyben, de nem volt kedvem tovább húzni ezt az ügyet, így udvariasan elhárítottam az ajánlatot.

A UPC-s tévé és internet előfizetés lógott még a levegőben. Meg is osztottam jó egy hónappal ezelőtt, hogy mi történt. Végül úgy alakult, hogy miután az akciós idő alatt – az ügyfélszolgálat töketlenkedése miatt – visszamondtam a szolgáltatást, megkerestek telefonon (milyen meglepő, ugye?) és ajánlottak a korábbinál egy sokkal kedvezőbb konstrukciót amire nem lehetett nemet mondani. Most a 30Gbit-es internetért és az upgrade-elt digitális TV-ért kevesebbet fizetek mint előtte a kisebb csomagért, és természetesen ki lett cserélve a set-top box a DVR-es verzióra.

Egy kedves barátom mondta nemrég, hogy amikor az ügyfélszolgálatot hívja akkor a menüben mindig a számlázást vagy az új előfizetést szokta választani. Sosem szokták megváratni, egyből ügyintézőhöz kerül, majd amikor sikerül embert fognia a vonal másik végén akkor kapcsoltatja magát a megfelelő helyre. Működik a dolog.

2010
17
máj

Güzü diskmag


A hétvégén összefutottam angelday-jel és volt egy kis nosztalgiázás a régi scene-es időkről.  Bár én sosem voltam aktív tagja a hazai scene közösségnek – azért folyamatosan követtem az eseményeket – főképp a diskmagok gyűjtésével foglalkoztam. Rajongtam ezekért a lemezújságokért. TerrorNews, Kendermag, Voxel csak, hogy néhány nagyobbat említsek. Imádtam őket. Akkoriban – internetelérés hiányában – ezek az újságok jelentették az információáramlást és a mai napig szentül hiszem, hogy a blogok elődjeinek is tekinthetőek.

Nem is én lennék, ha nem álmodtam volna meg egy saját diskmagot. John haverommal kezdtük el szerkeszteni és Güzü-nek kereszteltük a Szilícium mindhalálig c. dokumentumfilm alapján, ahol a “nerd” lett güzüre fordítva. Innen tehát az elcseszett név.

Később több lelkes egri fiatal is csatlakozott az újság szerkesztéséhez, akikkel a Güzü kapcsán ismerkedtünk meg. Fantasztikus idők voltak. Heteket szórakoztunk a kód megírásával, a zene elkészítésével, a cikkek szerkesztésével. Saját “güzü formátumot” szerkesztettünk, amelyet a mag kódja tudott renderelni és lehetett színeket, meg minden színes-szagos dolgot állítani, képeket beágyazni, még a betűtípusokat is ismerte. Én akkoriban Nyi-nyi néven publikáltam (nem röhög!).

Igazság szerint több idő ment el a körítéssel, a kódolással és az egyeztetésekkel mint a tartalmi munkával. Bár amikor már elég sokan voltunk azért szaporodtak a cikkek is, de soha nem ez adta a munka szépségét. Nekem legalábbis nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy alkotunk valamit, csapatban dolgozunk, ötletelünk és imádjuk csinálni. Végül ha jól emlékszem 3 számot élt meg az újság. A legnagyobb siker az volt, hogy kaptunk megkereséseket (postán!!!), hogy küldjük el a friss számokat a mellékelt floppy lemezeken. ’99-et írtunk akkoriban.


Tessék csak nézni az egyedi egér kurzort a bal felső sarokban. Ilyesmire is jutott ám idő ;)

A hétvégi beszélgetésen fellelkesülve rákerestem, hogy van-e valami nyoma a ténykedésünknek az interneten és nagy meglepetésemre a scene.org-on megtaláltam az újság második számát. Le is töltöttem, beüzemeltem a DOSBox-ot a laptopomon és elindítottam a diskmagot. Tökéletesen fut az emulátorban (egyedül a fade-ek mennek kicsit lassabban a normálisnál). Igazi nosztalgikus érzés öntött el. Istenem, hogy mennyi időt és energiát emésztett fel ennek a 3 számnak az elkészítése és milyen jó volt csinálni.

Végezetül szeretném megosztani a 2. szám aláfestő zenéjét. Ezt a merényletet én követtem el:

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

2009
15
jún

Költségcsökkentés


Hamarosan lejár a Vodás illetve UPC-s internet valamint a Pannonos telefonelőfizetésem hűségideje. Költségcsökkentés címszóval ezekből kellene valami gazdaságosat kihoznom, de ha az egyes szolgáltatok iránti lojalitásomat félreteszem, akkor sem egyszerű a képlet. A Vodafonehoz még egy évig köt a hűségszerződés, hó végén csak az 1 évre kötött Internet szabadon tarifahűség jár le vagy le kell szurkolnom 25.000 ropogós magyar forintot a szolgáltató felé. A Pannonnál és a UPC-nél ténylegesen lejár a hűségidő így mindenféle szankció nélkül felmondhatom a meglévő előfizetéseimet.

Kézenfekvő megoldás lenne a Pannontól a Vodához átvinni a telefon előfizetést, így az internetes SIM-et használhatnám az iPhone-ban és persze telefonálhatnék is. Lemondanám a Pannonos előfizetést, az Internet szabadon csomagot egy kisebb csomagra váltanám és keresnék valami jó kis Vodafoneos díjcsomagot is mellé. Azonban még a 2G-s iPhone-om van ami ugye nem 3G ready így max edge-en tudnám használni az internetet ami talán a célnak meg is tenné de mégsem az igazi (bár most meg csak wifi van, így már ez is előrelépés lenne).  Ezzel spórolnék valamennyit a telefonelőfizetésen illetve az 3G-s netelőfizetésen is, valamint a Chello megmaradna a jelenlegi formájában (Silver) ami a munkavégzéshez megfelelő (amikor épp nem haldoklik a szolgáltatás a sávszélesség-licit miatt). Nagyságrendileg 40.000 Ft lenne az éves megtakarítás, viszont lenne egy tökéletesen használhatatlan mobilnet előfizetésem az iPhone 2G okán, valamint nem kapkodhatnám ki a kártyát sem a telefonból (hogy átdugjam az USB stick-be) mert akkor meg telefonon nem tudnának elérni ami nem megengedhető.

A másik lehetőség, hogy a mostani telefonomat upgrade-elem egy 3G-re ezzel értelmet adva a mobil netezésnek amelynek nagyobb hasznát venném mint a mostani – ritkán használt – USB stickes megoldásnak. Az új 3.0 OS segítségével pedig ha úgy hozza a sors akkor alkalmanként akár a notebookkal is tudnék internethez jutni. Tehát minden ugyanúgy történne mint az előző esetben, csak lenne mindig egy instant net a zsebemben valamint az iPhone-t mint 3G modemet használhatnám a notebookkal is. Az telefon upgrade miatt ez a buli kb. 11.000 Ft-tal növelné meg a mostani költséget. (Persze éves szinten az első évre számolva, a mostani telefonom eladása után egy használt 3G-re történő frissítéssel.) Így történne ugyan egy jó kis telefon frissítés, de a kitűzött cél, a költségcsökkentés kudarcot vallana.

A harmadik lehetőség, hogy kifizetem a Vodafone felé a 25.000 Ft-os lelépési díjat és a T-Mobile-nál bevállalva két év hűséget és eladva a mostani telefonomat befizetnék egy iPhone 3G-re. Ezzel tulajdonképp ugyanott volnék mint az előbbi esetben csak az első éves 11.000 Ft-os mínusz helyett már első évben kb. 4.000 Ft megtakarítást realizálnék. Persze ha a telefon upgrade volna az eredeti cél akkor ez egy jó választás lenne, hiszen egy éves távlatban nullszaldósra jönne ki a dolog, de nem ez a cél. Éves 4eFt megtakarítás lenne az eredmény valamint egy 2 éves T-s előfizetés lenne a hagyatéka. Újabb hűséget pedig a mai nehéz gazdasági körülmények között csak nagyon indokolt esetben vállalnék be. Ez pedig nem tűnik kellőképp indokoltnak.

A további lehetőségek a célkitűzés tükrében nem igazán hoznak eredményt így azokat nem taglalom tovább. Arra jutottam, hogy lesz egy köröm a Vodánál intenet downgrade ügyben valamint, hogy telefon előfizetést is válasszak. Ha minden jól megy akkor ülök egy évet a seggemen és remélem, hogy addig lesz új iPhone (így a 2G-ről közvetlenül a 3GS utódjára váltok majd) amire megéri majd váltanom. Már ezzel a lépéssel is sikerül spórolni valamennyit. A Chello Silver csomagból átmehetnék Bronze-ra – a letöltési sebesség nálam nem dominál, inkább a stabilitás számít – de az a 4 Mbit kicsit nyomaszt. Félek, hogy a munkámban akadályozna, pedig tudom, hogy gyakorlatilag elegendő lenne a 4 Mbit is a stabil munkavégzéshez. Akkor pedig már a 3G-s net is elegendő lenne, hisz volt idő amikor egész nap azon keresztül dolgoztam akadálytalanul. Ez utóbbi esetben viszont a torrentezésnek mondhatnék búcsút ami ugyan nem lenne rettentően nagy érvágás, de azért előfordulhat, hogy ezt-azt csak torrenten lehet lerántani. Az Internet szabadon díjcsomagban azonban ez szigorúan tilos, valamint esténként Anitával nehezen osztoznánk a neten vagy venni kellene egy 3G-s routert. Ez pedig megint beruházás, megint költség!

Dilemmázok ezeken a dolgokon egy jó ideje, de csak nem akar összeállni a kép. Van még persze időm átgondolni a dolgokat és nem akarok elkapkodni semmit. Most egy kicsit hagyom ülepedni a dolgokat, mindamellett igyekszem nyitott szemmel járni hátha van még olyan lehetőség ami mellett elsiklottam. A lényeg, hogy a fókuszt az eredeti célra kell irányítani: költségcsökkentés! Ezt most nagyon komolyan gondolom, mert nyomaszt, hogy mennyi fix kiadás van havonta, olykor teljesen indokolatlanul. Kézbe kell venni a dolgot és intézkedni kell. Egyébként is válság van, vagy mi a faszom. Azt mondják, hogy “aki sonkát eszik az is párizsit fog enni” a válság miatt. Én inkább maradok a szaláminál. Az nem baj, ugye? :)

2008
22
júl

Külsőre váltás


macbook_keyboard

Elég régóta notebookot használok. Az első “hordozható” gépem egy Compaq Armada 1750-es volt. Azóta sikerült belefutnom két Gericom-ba (soha többé), volt egy Asusom, sokat dolgoztam egy Acerrel, volt az első MacBookom és a mostani, egy MacBook Pro. Emellett volt néha asztali gépem is, jobbára csak tartaléknak vagy fájlkiszolgálónak, sosem használtam azokat a notebookok mellett igazán.

Egy visszatérő problémám, hogy a MacBookot sajnálom mindennap magammal cipelni az irodába, ugyanakkor tudom, hogy két gépet használni (otthon és az irodában) nem vezet sehova. Mindig az hiányozna ami a másik gépen van, állandóan szinkronizálgatni kellene. Egyébként is a notebookot munkára vettem. Akármennyire is drága volt és féltem, azért van, hogy a munkámat szolgálja és nem azért, hogy kultikus bálványként imádjam. Így hát hordom magammal minden nap, de eszközöltem egy apró változtatást. A notebookjaimat mindig a saját kijelzőjükkel és billentyűzetükkel használtam. Egyedül egeret kötöttem rá külsőt, bár a MacBook Pro óta sokszor annak saját trackpad-jével dolgoztam inkább. Kényelmes és kézre is áll. Most azonban elkezdtem külső LCD-vel és billentyűzettel használni. Nem csupán azért, hogy kíméljem a gépet, hanem kényelmi szempontokból. A MacBook Pro kellemesen felmelegíti az alu házat és a billentyűzetet (igaz, ez minden korábbi gépemnél is így volt) és napi 10-12 órán keresztül nem túl kellemes azt a meleg felületet taperolni. Ebben a rohadás melegben különösen nem.

Egyelőre csak az irodában vezettem ezt be, de tervezem az otthoni áttérést is. Ehhez azonban be kell még szereznem egy monitort. Persze egy Apple Cinema Display 20″ mutatna jól az asztalomon, de annak ára miatt azt hiszem maradok valami olcsó kínai alternatívánál ;) Úgyis kell még Apple Wireless Alu keyboard, Airport Extreme, NAS és hátizsák is.

old_desktop

2008
20
feb

Asztalhoz ragadva


Ezer felől hallom, hogy egy trendi tech geek GTD eszköze a Gmail és kizárólag a Gmail. Nincs Mail.app, sem Thunderbird de még csak iCal sem. Egy szimpla böngésző és kész. Már többször is próbálkoztam hasonlóval, mindeddig hiába.

Nálam a levelezés kondicionálódott valamely – platformtól függő – levelezőklienssel, amelytől egyszerűen nem vagyok képes megválni! Windowson és Linuxon Thunderbird, Mac-en Mail.app. Gmail-ről, IMAP-en keresztül szinkronizálom le a leveleket. Ha minden kötél szakad, akkor böngészőből még mindig bármikor és bárhol rá tudok kukkantani a fiókomra.

Ami nagyon megfog a böngészőből való levelezésben, hogy egy helyen el tudom érni a levelezésemet, a naptáramat és a naptárba integrált todo listámat is. Nem kell görcsölni szinkronizálással. Ott van minden és kész. De mikor oda kerülök, hogy levelet kell írnom és a böngésző bambul rám eközben, akkor elbizonytalanodok. Nem megy. Fapados és ingerszegény. Egy fél napom ráment, hogy erre megint rájöjjek :-(