Esküvőfotózás

A hétvégén egy kedves barátom megnősült. Ennek a jeles alkalomnak köszönhetően egy kicsit megdolgoztattam a Canon 500D-t. Mivel nincs túl sok fotós tapasztalatom ezért engedélyt kértem a pártól, hogy készíthessek róluk egy pár képet, melyre nagy örömmel mondtak igent. Az esemény remek alkalmat teremtett arra, hogy “tét nélkül” szerezzek tapasztalatokat.

A dolog pikantériája, hogy a vendégek között jelen volt Marika néni, az ismert egri fotós, akit valószínűleg mindenki ismer aki készíttetett már Egerben esküvői képeket. Történetesen a mi műtermi képeinket is ő örökítette meg 2006-ban. Vendégként volt jelen, de természetesen gépet ragadott – egy kis digitális kompakt gépet, elmondása szerint életében először – és dolgozott. A ceremónia előtt és után készített pár beállított képet is, ahol volt szerencsém jelen lenni. A lehetőséget kihasználva csattogtattam is a gépemet rendesen

Rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb. Az első és legfontosabb – amit tudtam is előre – hogy vaku nélkül esélytelen fotózni. A beépített vakut persze el lehet felejteni, maximum az erős háttérfénnyel szembeni derítésre alkalmas. Sajnos külső vaku hiányában kénytelen voltam többször is a beépítettre támaszkodni, de ez nyomot is hagyott a képek többségén. Az 1.8-as objektív nagy segítség volt, de mivel ez egy fix 50mm-es, így eléggé bekorlátozta a mozgásteret. A 18-55-ös obi is kéznél volt, de az már erősen igényelte a magasabb ISO értékeket a maga 3,5-5,6-os rekeszértékeivel. Tapasztalatom szerint az ISO 400 és 800 általában még jól használható beltérben, mégis azt tapasztaltam, hogy a sötét öltönyökön már látható a zajosodás.

A másik nagy tapasztalat, hogy annyi képet kell készíteni amennyit csak lehet. Összesen 110 képet készítettem, de mindössze 38-at tudtam megmenteni. Még ezek között is sok a rosszul sikerült példány, de mivel nem készítettem többet az adott momentumról, így kénytelen voltam a meglévőeket feljavítani amennyire lehetett. Azt azért mégsem mondhatja az ember, hogy a gyűrűfelhúzást vagy az aláírást nem fotózta. Ebből egyenesen következik a másik fontos tapasztalat, miszerint bátornak és rámenősnek kell lenni. Oda kell helyezkedni ahonnan jó képeket lehet készíteni és nem kell szégyenlősködni. Az esküvőfotózásban pont az a legnehezebb, hogy nem lehet hibázni, nincs lehetőség az ismétlésre. Ha valamiről lemaradtál azt nem lesz lehetőség bepótolni, ezért állandó készültségben kell lenni. A fotósnak ismernie kell a forgatókönyvet. Jó ha tudja, hogy ki honnan fog érkezni, hogyan helyezkednek, mikor mi fog történni. Nincs túl sok idő a beállításokkal vacakolni. A szertartás előtt be tudtam menni a díszterembe és készítettem pár tesztfotót különböző beállításokkal, hogy ne élesben kelljen ezzel bajlódnom, de van még mit fejlődnöm ezen a téren is.

Az utómunkálatok (kivágások, színkorrekció, retusálás) rengeteg időt vesznek igénybe. A 38 képpel közel 3 órát dolgoztam, bár ebben benne van a rutintalanságom is. Összességében nagyon sok új tapasztalattal lettem gazdagabb és jó volt egy kicsit belelátni, hogy mennyi munka is van az esküvőfotózás körül. Külön szakma ez, amit gyakorolni kell és jó ha az embernek van hozzá kreatív vénája is. Kreativitás nélkül nem megy.

Katának és Joe-nak mégegyszer sok boldogságot és mielőbbi gyermekáldást kívánok innen is!