Elérkezett a nap, hogy Boginak fülbevalót lövessünk. Még újszülött korában a kórházban szerettük volna kifúratni a fülét, de sajnos abban a kórházban ahol Anita szült nem vállalták. Furcsáltuk is, de hát ez van. Mikor hazajöttek a kórházból, kissé késve kérdeztük meg a háziorvost a dologról így Ő azt mondta, hogy Bogi már túl nagy ahhoz, hogy tűvel lyukassza ki neki. Azt javasolta, hogy várjuk meg a 4 hónapos oltást és utána inkább lövessük a fülbevalót.
Úgy is lett és a mai napra időzítettük a dolgot. A délelőtti szundizást követően nekiindultunk és túlestünk rajta. Az igazat megvallva nem volt annyira horror mint amennyire számítottam. Ahogy az ékszerész mondta, nagyobb szokott lenni az ijedtség és elmondása szerint a művelet egyáltalán nem fáj a picinek. Nos, ezt csak Bogi tudná megmondani, hogy fájt-e neki, de valóban úgy tűnt, hogy inkább csak megijedt amikor csattant a füle mellett a pisztoly. Az egész úgy 5 perbe telt és mire kiértünk az üzletből már mosolyogni is volt kedve. Mostanra pedig már valószínűleg el is felejtette a történteket. Örülünk neki, hogy még most sikerült túlesni rajta, mert állítólag később – mikor már jobban értik, hogy mi is történik – sokkal nagyobb tortúra ez az egész. A flickr galériámban lehet csodálni a kis fülis csajszit











2 hozzászólás
Szólj hozzá te is!