vbali blogja
Anita a várandósság 38. hetében jár. Izgalmas időszak volt az eddigi, de az igazi izgalmak még csak most következnek. A táskába már be van pakolva minden cucc amit Anita visz majd magával a kórházba. A kocsi tele van tankolva – régen volt már ilyen -, hogy ha indulnunk kell Miskolcra akkor ne a tankolással kelljen bajlódni és az időt húzni.
A babaszoba is elkészült, gyönyörű lett. A családtól és a barátoktól kaptunk egy csomó dolgot ami hatalmas segítség. Tanácsokkal is el lettünk látva, amelyeket igyekszünk magunkévá tenni. Most várakozó állásponton vagyunk. Én speciel fel sem tudom fogni, hogy mi következik. Fel lehet erre egyáltalán készülni?
Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor kérlek oszd meg bátran az ismerőseiddel is!
Nem lehet felkészülni, de így is van jól. Hatalmas változás, csodálatos dolog. Örülni kell, s várni…aztán meg már csak örülni.
Nagyon kemény lesz, az biztos. És nagyon jó.
Sokkoló ez a kép, rosszat fogok álmodni.
hát nem tudom, én próbáltam felkészülni, de szó mi szó, a hajnali kórházbarohanás és szülés kikészített – fizikailag. amúgy nem, és hihetetlen élmény, nemcsak a születés, hanem az utána következő időszak is. (bár sok tapasztalatom nincsen, mi most múltunk két hónaposak
)