Úgy tűnik, hogy a könyvek után mostanában a filmek vannak soron 
Igen, igyekszem egy kis időt szakítani az ígéretesnek tűnő vagy hallomásból ígéretesnek titulált alkotásokra. Így került sor a címbeli film megtekintésére is, mely az “ígéretesnek tűnő” kategóriába volt besorolva.
Miután megnézek egy jó filmet mindig késztetést érzek, – különösen mostanában – hogy írjak róla. Az írást megelőzően el szoktam olvasni a kritikákat is. Ez sokszor megerősíti a bennem megfogalmazottakat, sokszor cáfolja de mindenképp segít egy-egy film elfogadásában vagy lehúzásában. Nem volt ez másként A boldogság nyomában című film esetén sem. Igazság szerint erről a filmről nem is terveztem, hogy írok amíg el nem olvastam az Indexen a filmről szóló kritikát: Bárcsak szirupbróker lehetnék.
Olyan igazi Indexes stílusban magmondják a frankót, de őket olvasva gyakran az az érzésem, hogy ha sapka van rajta azért, ha nincs akkor azért… A jelenlegi kritika nagy része is ennek tudható be, bár ha jól olvasok a sorok között, akkor valójában nem is húzták le a filmet, hisz az olyan mondatok, hogy
Will “Wild, Wild, West” Smith, aki az Ali után ebben a filmben is bizonyítja, hogy nem csak egy afroamerikai Geszti Péter, de színész is.
egy Indexes újságiró tollából inkább tűnik dícséretnek!
El kell, hogy mondjam, nekem nagyon tetszett a film és Will Smith eddigi legjobb alakítását láttam! Hiteles és megható a történet. Ugyan nem könnyeztem végig, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hatott meg! Még a happy endet is meg tudtam emészteni a végén, pedig erre szoktam azt mondani, hogy sablonos
Lehet mondani, hogy a nagy amerikai álom megfilmesítéséről van szó, de akinek ez nem tetszik az nézzen magyar filmeket. Kezdetnek javaslom az Egy bolond százat csinál (2006) címűt. Maradandó emlék lesz. Ahogy Ford Fairlane mondaná, olyan mint egy sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.
Címkék: film
Szólj hozzá te is!