vbali blogja

A mai napon levelet kaptam egy ex Philip Morrisos kollégámtól…

No, de előbb a történet előzménye. A PM-nél a főnökünk francia származású volt és francia tudásunk nem lévén – a főnök részéről pedig hiányos magyar tudás okán – az angol volt a kommunikáció alapja.

Így történt az meg, hogy egy napon a főnök meglepett bennünket egy csomag cseresznyével. Miközben jóízűen falatoztunk Tamás – az ex kolléga – belökte az azóta szállóigévé előlépett mondatot:

Hmmm, very good cseresznye!

Persze szakadtunk a röhögéstől! Szóval ma e-mailt kaptam Tamástól és a levél tárgya az volt, hogy “Verygoodcseresznye”. Hát rendesen elmosolyodtam Eszembe juttatta a régi időket. Amennyi hülyeséget ott megcsináltunk, az hihetetlen. Bár ezek a történetek leginkább számunkra mulatságosak – lévén, hogy mi voltunk a főszereplői – azért megosztok mégegyet.

Történt egyszer, hogy Pisti kollégánk meg akar velünk osztani egy nagyobb állományt. Mivel az e-mailhez csatolható állományok mérete maximalizálva volt, a legegyszerűbbnek azt találta ha megosztja a meghajtóját. De nem ám azt a könyvtárat ami az állományt tartalmazta, hanem a teljes C: meghajtót (ne kérdezd miért!). A probléma csak az volt, hogy a munka végeztével a megosztásról elfeledkezett és úgy hagyta mindenki által elérhetően. Pár nappal vagy héttel később az explorert böngészve a historyból előbukkant a Pisti gépére hivatkozó cím, amelyre rábökve teljes elérésem volt a gépe C: meghajtójához. Mikor Pisti nem volt jelen, Tamás kollégámmal kiötlöttük, hogy ez remek alkalmat teremt arra, hogy egy kicsit megvicceljük. Egyébként is szokásunk volt, hogy ha valaki nem lockolta le a gépét mikor távozott a közeléből, egyből szerelmes levelekkel bombáztuk meg a kollégákat a delikvens nevében. (Tudom gyermeteg, de olyan jóóóó volt )

Nos, azt a viccet agyaltuk ki, hogy lecseréljük az Outlook e-mail értesítőjének a hangját valami érdekesebbre. Mivel a C: meghajtót gond nélkül elérhető volt csak meg kellett keresnünk az érintett wav állományt és bemásolnunk a helyére az általunk kiválasztottat, egy hatalmas reccsentést Óriási poén volt mikor a Pisti gépe minden egyes e-mail érkezésekkor eresztett egy óriási galambot. Először talán még neki sem tűnt föl, hogy az Ő gépe a bűnös, csak amikor egyszer szólt, hogy “Srácok, fingik a gépem!”. Persze hamar rájött, hogy a wav fájl a hibás és lecserélte azt, de arról fogalma sem volt, hogy mi voltunk az elkövetők. Így hát nem voltunk rest és az új wav-ot is kicseréltük a reccsentésre. Ez addig ment, míg Pisti gépén már az összes wav állomány lecserélésre került általunk

És ekkor történt az, hogy miközben “kerestük” a hibát, hogy mi történhetett a gépével, Tamás levelet küldött neki, melynek a tárgya és a tartalmi része a következő volt:

Fingteszt

Ez a későbbiekben szintén szállóigévé vált. Több kínos és poénos esemény is keletkezett ebből, például amikor egyszer “meetingeltünk” az irodában – melynek során rajtunk kívül mások is jelen voltak – és Pistinek e-mailje érkezett. Gondolhatod

Így végezetül rá kell, hogy jöjjek, szinte minden amit Tamás tett vagy mondott az a későbbiekben szállóigévé vállt. Mint például:

Tudtátok, hogy a kacsahápogás nem visszhangzik?

De ez már megint egy másik történet és úgyis csak nekünk vicces. Régi szép idők…