A blogolás saját felfogásom szerint egyfajta önmarketingelő tevékenység is. Aki blogot ír magát próbálja eladni. Na nem szó szerint értem, csupán átvitt értelemben. Aki jól tud írni azt sokan olvassák még akkor is ha olyanról ír, ami az olvasót nem is érdekli. Akit sokan olvasnak az népszerű lesz bizonyos körökben, így elérhet bizonyos célokat írásaival.

A blogoknak vannak kategóriái. Nem néztem utána, hogy a “szakma” hogyan kategorizálja őket, de van egy saját kategóriarendszerem úgy mint:

• személyes blog,
• megmondó/beszóló blog,
• szakmai blog,
• és marketing blog.

A személyes blog alatt azokat értem akik csak úgy a mindennapjaikról írnak és főként azoknak/ról szól akik személyesen is ismerik a bloggert. Tehát egy olyan napló amiből a kívülálló nem sokat érthet és nem is igazán olvas pont az ismeretlenség miatt, viszont az ismerősöknek annál ínyencebb csemege a személyes ismerettség következtében.

A megmondó/beszóló blogok leginkább a személyes bloghoz hasonlítanak azzal az eltéréssel, hogy bár a blogger az olvasónak akár ismeretlen is lehet, az a téma amiről ír mégis általános, bárki által érthető.

A szakmai bloggerek egy adott szakma “hozzáértői” – amolyan munkamániások – akik többnyire a saját szakterületükről írnak. Mindennapi tapasztalataikat, élményeiket, véleményüket fogalmazzák meg. Tehát itt a szakterületen van a hangsúly és ez a szakterület az ami átszövi az egész blogot. Ahogy Wolf Gábor írja:

A szakértelmedet köznyelvre fordítva demonstrálhatod, hogy Te vagy a guru.

A marketing blog egy adott termék vagy szolgáltatás köré fonódik, megpróbálva növelni annak népszerűségét vagy csupán híreket, érdekességeket, további információkat kíván megosztani a publikummal a termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban.

Szándékosan nem írok példákat az egyes kategóriákhoz, próbálj meg absztrahálni. Biztos rájuk ismersz!

Véleményem szerint a blogok egy része tisztán besorolható egyik vagy másik kategóriába, míg más – jelentősebb – részük a fenti kategóriák egyvelegeként jelenik meg, ahol az egyik bejegyzés tartozik az egyik kategóriába míg a következő egy másikba.

Ezt a postot azzal kezdtem, hogy a blogolást önmarketingelő tevékenységnek minősítettem. Hogy miért? Úgy gondolom, hogy ha egy író fenn akarja tartani a tartós figyelmet, kiaknázva a blog nyújtotta lehetőségeket, alkalmazkodva a blogolás íratlan szabályaihoz ahhoz egyfajta személyes varázs szükséges. Úgy mint a pedagógusoknál. Lehet egy tanár szigorú és megkövetelő, ha folyamatosan, fokozatosan, tervszerűen és következetesen teszi azt ami a dolga (de szebb ha ezt hivatásnak tekintjük) akkor a diák visszatekintve nem csak azt fogja látni, hogy a tanár milyen szigorú és követelőző volt, hanem jó esetben azt is, hogy milyen sokat tanult tőle. Ha egy blogger ezen szempontokat szem előtt tartja, akkor olyan olvasói bázist építhet maga vagy a blogja köré amellyel mások gondolkodására, eszmevilágára, értékrendszerére vagy kis túlzással világnézetére is befolyással lehet. Nem akarom túldramatizálni és lehet, hogy az “önmarketingelő” szó nem a legtalálóbb – főleg a pedagógusokkal való párhuzam vonása miatt – de nem jut jobb az eszembe. Értsd jól!

Egy szó mint száz, ha a marketingeseknek egy sikeres kampány lefolytatásához meg kell tudnia szólítani egy bizonyos célközönséget, tehát meg kell határozni a célpiacot egy bloggernek is meg kell határozni, hogy mely közönséghez kíván szólni? Ha sikeres blogot akarok vezetni, akkor következetesen egy adott kategóriába kell besúvasztanom az írásaimat? Ha az amiről épp írni szeretnék vagy tudnék nem illik bele a blogom profiljába azt dobjam ki vagy túlmagyarázva erőltessem bele a blogom gondolatban meghúzott határai közé?

Valahányszor egy postot publikálok, mindig elgondolkodok ezeken a kérdéseken. Ez ezért van, mert én egy ún. mixelt blogot vezetek (ha a fent említett kategorizálást vesszük alapul), tehát nem túl következetesen mindig arról írok, amiről épp kedvem szottyan. De hát nem pont erről szól a blog? Néha zavaró az a tudat, hogy az írásomat azok is fogják olvasni akik személyesen ismernek és egy-egy gondolatomat elolvasva – ismerve engem – pontosan tudják, hogy mire gondoltam vagy utaltam míg mások akik csak belebotlottak az oldalamba nem biztos, hogy pont azt “fogják” az írásomból mint ami annak a valódi mondanivalója lett volna. Egyszóval tartok tőle, hogy hamis képet is festhetek magamról, ami nem jó.

Na mindegy, ez amúgy is csak úgy eszembe jutott miközben elszívtam egy cigit.