vbali blogja
Esett az éjszaka egy kis hó, de sajnos a délelőtt folyamán olvadásnak is indult, így gyorsan ki kellett használni ezt a rövid kis időt a fotózásra:
Szoftveres szempontból mindenképp remek nap volt a tegnapi. Hosszas várakozás után megjelent végre a TextMate 2, a legjobb szövegeditor ami létezik. Mac-re váltás után az editor választás kérdése vált a legégetőbbé, de hamar triviálissá vált, hogy a TextMate-nél nem létezik jobb választás, egyfajta de facto standard a Mac-es szoftver- és webfejlesztők körében. Miután ráálltam a használatára hamar kiderült, hogy ez a szoftver messze többet tud mint amit eredetileg elvártam egy ilyen alkalmazástól így hosszas olvasgatás és ismerkedés után teljesen magával rántott, így természetesen azonnal az alapértelmezett editorommá vált.
Az elmúlt években azonban nagyon lelassult a fejlesztése, ami elsősorban azért okozott gondot, mert az időközben megjelent OS X verziókkal már nem volt 100%-os. Tökéletesen működött ugyan, de nem volt az a natív, pörgős kis program mint amilyennek a Tiger alatt megismertem. Sokáig az is kérdéses volt, hogy az új, 2-es verzió elkészül-e valaha. Nagyon húzódott a fejlesztése és már közel jártam ahhoz, hogy másik editorra váltsak, a Sublime Text személyében. Tegnap végül bejelentették a TextMate 2 Alpha-t. Még ismerkedem az újdonságaival, de az már látszik, hogy érdemes volt várni rá, hozza a korábban megszokott minőséget.
A tegnapi napom másik fontos felismerése volt szoftveres szempontból, hogy évtizedes szoftverfejlesztési tapasztalattal a hátam mögött ideje lenne valami kis kódbázist építenem, amelyben a gyakran használt, vagy ismétlődő kódrészleteket tudom gyűjtögetni és rendezni. Ezidáig mindig a korábbi forráskódokból kerestem elő azokat a kódrészeket amelyekre épp szükségem volt és tudtam, hogy van rá korábbi megoldásom. Ez azonban semmiképpen sem nevezhető hatékony megoldásnak. Ebből az apropóból kezdtem neki a keresésnek, és találtam rá a CodeBox nevű alkalmazásra, amely pontosan azt tudja amit szerettem volna: kódrészletek tárolását, keresését és rendezését. Ezen túlmenően van egy remek tulajdonsága, melyet csak a megvásárlását követően fedeztem fel, mégpedig, hogy teljes mértékben kiváltja a TextExpandert. Lehet benne létrehozni ún. rövidítéseket, melyek segítségével egy meghatározott karaktersorozatot egy másikra cserél. Ez kódolásnál is nagyon jól jön – bár ezt a TextMate beépített és kiegészíthető csomagjaival szoktam alkalmazni – de más esetekben is alkalmazható, mikor egy gyakran használt hosszabb szövegrészt szeretnék gyorsan, pikk-pakk létrehozni, pl.: aláírás, bankszámlaszám, telefonszám, link, státuszüzenet.
Végezetül, az Apple tegnap jóváhagyta az iMunin nevű iOS alkalmazásomat, melynek segítségével szervererőforrásokat lehet monitorozni iPhone-ról és iPad-ről.
A megjelenés napján vásároltam meg Walter Isaacson életrajzi könyvét Steve Jobsról. Az iPad teljesen átformálta az olvasási szokásaimat és annak ellenére, hogy nagyon szeretem a klasszikus papír alapú könyveket, az utóbbi időben jellemzően inkább ekönyveket olvasok. Ezek minden szempontból praktikusabbak és kényelmesebbek számomra, így nem volt kérdés, hogy ezt az életrajzi könyvet is ebben a formában fogom elolvasni. Ez vezérelt amikor megvásároltam az eredeti angol nyelvű ebookot. Nem számítottam arra, hogy a magyar fordítás is megvásárolható lesz elektronikus formában (pedig ha jól tudom így lesz, és a papír alapú változattal egy időben teszik elérhetővé).
A könyv tele van olyan jelzőkkel, melyeket sosem hallottam még angolul, ezért kicsit nehézkesen indultam neki. Lassacskán aztán belejöttem, az utolsó 150-200 oldalt egy nekifutással olvastam végig, szinte megállás nélkül. Azt a célt tűztem ki, hogy a magyar kiadás megjelenéséig befejezem a könyvet, így kb. egy hónapom volt, hogy elolvassam, szabadidőmben, amiből meglehetősen kevés van. Nem volt könnyű olvasmány, de ma hajnalban, a magyarországi megjelenés előtt néhány órával teljesítettem a kitűzött célt.
Tartottam attól, hogy csak a géniuszt, a látnokot, a zsenit fogja bemutatni a mű, egyfajta tisztelgésként a személy előtt, akiről szól. Ezzel ellentétben a könyv bepillantást enged egy nagyon komplex személyiség gondolataiba és világnézetébe, amely a normális emberi értékeket valló olvasó számára gyakran megkérdőjelezhető. A könyvből megismerhető, hogy Steve Jobs hogyan bánt az emberekkel, hogyan viszonyult azokhoz akiket tisztelt és szeretett illetve akiket egyszerűen csak hülyének tartott. Valamint, az is ahogyan ezen viszonyai az egyik végletből a másikba csaptak át. Bemutatja a személyt, akiről meglehetősen keveset lehetett tudni: az örökbefogadott gyermeket, a férjet és családapát, a betegséggel küzdő embert.
Úgy tűnik, hihetetlen pechünk és egyben óriási szerencsénk van, amikor nagyobb vásárlásra adjuk a fejünket. Így volt ez amikor építkeztünk és a vállalkozó folyamatosan szivárogtatta a befizetett pénzeket az építkezéstől. Sokáig azt gondoltuk, hogy minden a legnagyobb rendben van, épül a ház és hamarosan beköltözhetünk. Egy ponton aztán borult a bili és kiderült, hogy az alvállalkozók saját pénzükből finanszírozták az addig elkészült beruházások nagy részét, az általunk befizetett összegek pedig egy másik építkezéshez szivárognak. Végül, még ha viszontagságosan is, de felépült a ház és be tudtunk költözni. Ezért mondtam, hogy óriási szerencsénk is van, mert millió rémtörténetet lehet hallani, amikor a vállalkozó felszívódik és a vevők bottal üthetik a pénzük nyomát. Nekünk szerencsére lett házunk, tető is van rajta és még a falból sem bontottak ki semmit az alvállalkozók (legalábbis reméljük).
Ami miatt most billentyűzetet ragadtam az a tavalyi autóvásárlásunkkal függ össze. Hosszabb ideje spóroltunk már egy új, nagyobb és biztonságosabb autóra és elérkezettnek láttuk az időt, hogy a meglévőt lecseréljük. Alapvetően használt autóban gondolkodtunk, így hosszas keresgélés vette kezdetét. Megnéztünk jópár autót, de előbb-utóbb mindig kiderült, hogy a kiszemelt járgányok előélete nem nevezhető makulátlannak. Márpedig a mi elsődleges elvárásunk az volt, hogy egy kifogástalan és hosszú távon is megbízható, biztonságos autót vásároljunk. A sok kudarc után ugyanoda jutottunk mint amikor az előző autónkat vettük, történetesen, hogy nem merjük bekockáztatni a használt autó vásárlását, inkább egy új autóra mozdulunk rá.
Mivel a márka és a típus már megvolt, így bementünk egy jónevűnek tűnő helyi márkakereskedésbe érdeklődni. Hosszas alkudozás után szóban sikerült megállapodni a kereskedővel, és amint részünkről is zöld utat kapott a projekt, felkerestem őket, hogy szerződésben is rögzítsük mindazt amiről szóban korábban megállapodtunk. Látszólag minden rendben ment a szerződéskötéskor, egyetlen problémám a teljesítésre vonatkozó határidő volt. A szerződésben ugyanis több hetes szállítási határidőt kötöttek ki, míg a fizetési határidő a szerződéskötéstől számított egy hét volt. Mikor ezt szóvá tettem megnyugtattak, hogy természetesen ez csak biztonsági kitétel a szerződésben. Bármi történhet az autóval szállítás közben, így nem kockáztathatják, hogy nem tudják szerződéses határidőre teljesíteni az átadást. Tudom, naív voltam, de akkor és ott számomra elfogadhatónak tűnt a szóbeli kiegészítést és aláírtam a szerződést.
Pár napon belül értesítést kaptunk, hogy az autónk meg is érkezett a telephelyre. Boldogan mentünk megtekinteni a járgányt és határidő előtt teljesítettük a szerződés ránk eső részét. Persze nem ok nélkül. Abban bíztunk, hogy minél hamarabb rendezzük az anyagiakat, annál hamarabb megkapjuk az autót is. Úgy emlékszem hétfő volt amikor részünkről megtörtént a teljesítés. Rákérdeztem a kereskedőre, hogy ugye a héten le is bonyolítják a papírmunkát és a hét végére már vihetjük a kocsit. Ekkor ért az első meglepetés. A kereskedő ugyanis elkezdett halandzsázni a bürokratikus ügyintézés pokláról és közölte, hogy ebből a héten már biztos, hogy nem lesz autó.
Titkon azért bíztunk még benne, hogy péntekig megcsörren a telefon, de sajnos ez nem történt meg. Egy hét elteltével érdeklődtem, hogy mi a helyzet, de a dolgok csak bonyolódtak. Érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogy talán három héten belül meglesznek a papírok. HÁROM HÉÉÉT??? Egyszerűen nem akartam elhinni. Mi tarthat három hétig egy új autó forgalomba helyezésén? Ekkor a kereskedő felvilágosított, hogy az autóikat finanszírozó bankkal történő ügyintézés eltart egy darabig. Persze erről korábban szó sem esett, és határozottan állították, hogy egy héten belül meglesz az átadás. Innentől kezdve már tudtam, hogy itt komoly gondok vannak és kézbe kell vennem az ügyet. Beszéltem egy ügyvéd barátommal aki felvilágosított, hogy jó nagy fasz voltam, hogy aláírtam a szerződést, nem igazán tehetek semmit, de legalább próbáljak meg nyomást gyakorolni a kereskedőre.
Ekkor vettem fel a kapcsolatot a márka magyarországi importőrével. Azonnal kézbe vették az ügyemet, tájékoztattak az ügyintézés menetéről és nonszensznek nevezték a kereskedő időhúzását. Másnap kaptam egy visszahívást, hogy egyeztettek a kereskedővel és azt az ígéretet kapták, hogy még a héten rendezik a papírmunkát és vihetjük is a kocsit. Kérték, hogy – lehetőség szerint – jelezzek nekik vissza, hogy minden rendben ment-e az átadással és kaptam egy közvetlen elérhetőséget is. Egy hét csendet követően ismét érdeklődtem a helyi kereskedőnél, hogy mi a helyzet, de természetesen semmi előrelépés nem történt. Közben azonban hallottam a pletykákat, hogy a kereskedőnek komoly anyagi problémái vannak és mostanában teljesen megszokottá vált náluk a csúszás és az időhúzás, örüljek neki, ha egyáltalán lesz autóm. Mit is mondhatnék, nem voltam valami boldog. Az utca embere szerint az általános eljárás a következő volt: az aktuálisan befolyt összegekből finanszírozták a várólistán lévő ügyfelek autóit, míg az új belépőket váratták amíg új ügyfél érkezett.
Ekkor aztán elgurult a gyógyszer, és elkezdtem minden követ megmozgatni, nehogy hoppon maradjunk. Természetesen az importőr volt a legnagyobb adu a kezemben, de közben folyamatosan konzultáltam ügyvéddel is. Az erőfeszítésemnek hamarosan meglett a részeredménye. Telefonált a kereskedő, hogy elhozhatom az autót P-s rendszámmal, majd pár napon belül meglesznek a papírok is és mehetek a saját rendszámért. Ekkor már tényleg úgy tűnt, hogy sínen vannak a dolgok. A bibi az volt, hogy P-s rendszámmal nem vezethettem az autót, arra csak a kereskedés alkalmazottjai voltak jogosultak. Persze ők állították az ellenkezőjét. Részben már örültem, hogy legalább az autó megvan, de nem lehettem nyugodt, hogy az nálam is fog maradni.
Újabb hetek teltek el és nem lett rendszám, nem került a nevemre az autó. Bár szerződés szerint a kereskedő még belefért a szállítási határidőbe, az vesse rám az első követ, aki nem aggódott volna a helyemben és nem forszírozta volna, hogy mielőbb rendeződjön az ügye. Főleg annak tudatában, hogy reális esélye volt annak, hogy a kereskedő csődöt jelent, miközben az autó nincs a nevemen. Ekkor ismét a importőr vette kézbe az ügyet és biztosítottak afelől, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtörténjen a hivatalos átadás. Pár nap telt el és hívtak, hogy minden akadály elhárult, megvan a rendszám és rendben vannak a papírok is. Az importőr a nyomásgyakorláson túl egy jelképes kompenzációt is kialkudott a részünkre, le a kalappal!
Miután az ügy lezárult, még blogolni sem volt kedvem az esetről, örültünk, hogy megúsztuk az esetet. Ami miatt – így egy év távlatából – mégis aktuális lett ez a bejegyzés az az, hogy a kereskedés a napokban végelszámolás alá került. A honlapjukon feltüntetett információk szerint ügyfeleiket a cég vagyonából fogják kompenzálni. Őszintén sajnálom azokat akiknek esetleg folyamatban lévő ügyük volt a céggel és érinti őket a végelszámolás. Tudom, hogy könnyedén lehetnénk most mi is a károsultak között és talán csak hajszálon múlott, hogy nem jöttünk ki rosszul az esetből.
